(2220 Vecsés Toldy F. u. 39.) Rákospalotán született 1893. február 25-én és Vecsésen hunyt el 1974. január 2-án.

Az érettségi után 1911-től a Kereskedelmi Minisztérium irattárában dolgozott. Szabadidejében már 13 éves kora óta festett. Az alkotásait bevitte megmutatni az irattárba, ahol sokan megfordultak utána és minden képét meg is vették. Őstehetség volt, aki sem akkor, sem később nem akart egy irányzathoz sem csatlakozni. Egyéni stílust alakított magának. Mikor sikerének híre ment, a vezetőség az irattárból felhelyezte a titkárságra, ahol statisztikusként dolgozott. 1926-ban tartotta első kiállítását, amelyen a bemutatott pasztellképei egy szálig elkeltek.

1931-ben megromlott hallása miatt nyugdíjazták és Vecsésre került, ahol az Ófalu festője lett. Ettől kezdve csak a festészetnek élt. Először Branczeiz János vecsési szobrászművésztől tanult, de mestere Ijjas Ince Béla, illetőleg 1931-1941-ig Szabados Jenő festőművész is. A II. világháború után Drazsnyák Imre tanár látta el anatómiai szakkönyvekkel. A harmincas évektől rendszeresen kiállított a Nemzeti Szalonban és többször Vecsésen is.

Közben 1935-ben a vecsési Diamant nyomdában Hárfa címmel kiadta verseinek és aforizmáinak gyűjteményét. A II. világháború tragikus sérülést hozott számára. Szilánk érte a egyik karját, amit tőből le kellett amputálni. A hallatlan élni akarás, alkotásvágy és az acélos akaraterő a másik kezébe adta az ecsetet. Alkotókedve nem tört meg. Haláláig Don Quijote-i harcot vívott az élettel, a hatóságokkal, az emberekkel az életben maradásért, a művészi elismertetésért, képei kiállításáért és eladásáért. Évente részt vett a megyei képzőművészeti kiállításokon és több egyéni és csoportos kiállításon is. Sok művét a Nemzeti Galéria vásárolta meg, amelyért rendszeres tiszteletdíjat kapott, és a Képzőművészeti Alap rendszeres járadékot folyósított részére. Minden pénzét – élelmezés és fűtés helyett – vásznakba, keretekbe, festékekbe fekteti. Így életkörülményei tovább romlottak.

Csekély hagyatékát leánya, G. Ferenczy Hanna örökölte. Több mint száz képét a ceglédi Kossuth Múzeum őrzi. Leghíresebb képe A vecsési búcsú, a Polgármesteri Hivatalban látható. A mesterről 1933-ban Szabados Jenő félalakos, ülő grafikát Feyt László szobrászművész egy fejszobrot készített, közvetlenül a halála előtt pedig Palányi Mihály szaktanár, vecsési képzőművész kisfilmet vett föl róla.

Leánya több kiállítást rendezett a fennmaradt műveiből és 1978-ban szép síremléket állíttatott a vecsési temető V. parcellájában, amelyen Brindzik László plakettje látható. Nevét őrzi a Toldy F. u. 39. sz. ház falán a Városi Önkormányzat által elhelyezett emléktábla, a róla elnevezett Gammel József utca, és a 2013. május 24-én, Vecsésen megnyított Bálint Ágnes Kulturális Központban róla elnevezett terem.