(2220 Vecsés Telepi u. 79.) Budapesten született 1926. május 13-án és Vecsésen hunyt el 2007. januárban.

Édesapja Gammel József vecsési festő volt. Iskoláit az Andrássy-telepi elemi népiskolában, a felsőtelepi leánypolgáriban végezte és a Budapesti Fáy András Gimnáziumban érettségizett. Nagy nehézségek árán tudott elhelyezkedni. 1950-től Úriban, 1953-tól Üllőn, és 1954-1981-ig, nyugdíjazásáig a Vecsési Nagyközségi Tanácsnál volt az adóügyi hivatal dolgozója. Munkáját Tanácsi munkáért–arany fokozat (1970), Kiváló pénzügyi dolgozó (1972), és a Tanács kiváló dolgozója (1980) kitüntetésekkel ismerték el.

Ezzel párhuzamosan gazdag írói-költői tevékenységet folytatott. 1993-ban jelent meg Ellenfényben című önéletrajzi könyve. Ebben megható őszinteséggel, drámai erővel írta le tragikus, sok keserűséget hordozó életének nem mindennapi fordulatait. 1941 óta publikálta verseit, színdarabjait, cikkeit. A Holdkóros című egyfelvonásos darabját előadták Vecsésen, Cegléden, Úriban, Újszálláson, és leközölte a Pest Megyei Hírlap, a Nők Lapja, a Kisdobos, és a Magyar Ifjúság.

Versei, írásai elhangzottak a Magyar Rádióban és a TV-ben is. Verseinek méltó kiadására hosszú ideig nem tudott kiadót találni, amelyek majd Demeter Zoltán szerkesztésében és az általa működtetett DZL Kiadó révén jelentek meg az 1990-es évek végén. 1981-ben nyugdíjba ment és édesapja nyomdokain haladva érzelmeit, gondolatait nem csak szóban és írásban, hanem képekben, színekben, kompozíciókban is kifejezte. Bár képei magukon hordják a magányt, színei mégis derűt, megnyugvást, optimizmust sugároznak. Képeivel többször szerepelt sikerrel a Munkásotthonban kialakított Vecsési Kiállítóterem tárlatain.

Emlékének adózik a Szénási Sándor István költő által vezetett G. Ferenczy Hanna Irodalmi Kör, amely a nevének felvételével, hűséggel ápolja az írónak, költőnek, festőművésznek egyaránt tehetséges vecsési ember emlékezetét.