Budapesten született 1897-ben és Bronx-ban, az USA-ban hunyt el 1981 júliusában. Szobrászművészeti tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. Ezt a tevékenységet derékba törte az I. világháború. Behívták katonának, s zászlósként esett hadifogságba.

Az 1920-as évek elején tért vissza Vecsésre szülei Kölcsey u. 4. szám alatti házába. Innen járt be a budapesti Tavaszmező utca 6. szám alatti műtermébe. Ő alkotta meg a felsőtelepi templom főoltárát, mellékoltárát és keresztelő-kútját, a Hősi Halottak emlékművét (1922), a Róder Imre emlékkút oszlopát és több síremléket. A régi kultúrház folyosóján álló márvány szobra és a kápolna oltára, valamint a Táncosnő című szobra a II. világháborúban elpusztult. Az 1920-as évek végén ment külföldre. Először Bécsben, majd Linzben tartott fenn műtermet. Innen az 1950-es években Amerikába ment tovább és Bronxban telepedett le. Elsősorban portrészobrokat készített. Ezekkel vett részt különböző kiállításokon, s kapott jelentős megrendeléseket. 1981-ben vecsési rokonai meglátogatták, akiknek kijelentette, haza akar jönni, de aztán 84 éves korában váratlanul meghalt. Amerikai lakását az utolsó időben őt ápoló magyar hölgy örökölte, aki a műtermét teljesen felszámolta.