A Rákóczi szabadságharc után a törökök által elnéptelenített délvidéki Torontál vármegyébe telepített német felmenők, a Weimerek kései leszármazottjaként 1944. február 6-án, Vecsésen született. Dédapja, Weimer Lőrinc, a vasút és a 4. sz. országút keresztezésénél, a későbbi Ferihegyi repülőtér mellett a 196. sz. vasúti őrházban sorompókezelőként szolgált. Vasutas volt a nagyapja, Weimer Ferenc is, aki a korábbi Felvidéki állomási szolgálatok eredményeként jól beszélte a német mellett a szlovák és a cseh nyelveket is. A trianoni keserves ország-csonkítás után a MÁV Keleti pályaudvarról a nyelvtudása miatt Párkányba vezényelték vonatátvevő lakatosnak. Vecsésről, az egykori Imre utcából (ma Róder Imre utca) járt naponta Párkányba dolgozni.

Az pedig már természetes, hogy az édesapja id. Várszegi György is folytatta a családban az államvasutak szolgálatát, nagy tekintélyű, megbecsült mozdonyvezető és vecsési főcserkész volt, aki a 101. életévében hunyt el.

Várszegi Weimer György az általános iskolai tanulmányait Vecsésen az 1. sz. Általános Iskolában végezte. A budapesti Kölcsey Ferenc gimnáziumban érettségizett, majd a Fertődi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban szerzett üzemmérnöki oklevelet. 1965-ben gyakornokként kezdett dolgozni az újlengyeli Aranykalász TSZ-ben, majd a vecsési Ezüstkalász TSZ-be került. 1967-ben behívták sorkatonai szolgálatra, de még abban az évben le is szerelt. 1968-ban a tésai Béke TSZ főagronómusa lett, majd a Szendrői Állami Gazdaságban volt főkertész. Innen a Monori Állami Gazdaság Gombai kerületébe került növénytermesztési agronómusnak. 1972-től az MSZMP Járási bizottságának gazdaságpolitikai munkatársa volt, majd a Monori Kossuth TSZ melléküzemágában dolgozott szaktanácsadóként. 1979-ben lett Vecsésen tanácselnök, ahol 1981-ben szívinfarktust kapott és a szívműtét előtt 1982 májusában a betegsége miatt lemondott a tanácselnökségről.

Az ő nagyközségi vezetése alatt, társadalmi összefogással készült el az öregek napköziotthona a Jókai 8 sz. alatt, amely előtte a Tamás utcában működött egy aládúcolt épületben. Ekkor újították fel a Jókai szabadtéri színpadot és a hozzá tartozó WC komplexumot, ahonnan már az avatás napján ellopták a vízcsapokat és más felszerelést. 1980-ban szilárd burkolatot kapott a piactér, és 1980-ban kezdődött a Petőfi téri Általános Iskola építésének előkészítése és tervezése, a régi iskolaépület bontása, az egyházi földterület kisajátítása és kártalanítása, a gázvezeték kiépítése, a szakorvosi rendelő beruházásának előkészítése is.

1982-ben az egészségi állapota miatt leszázalékolták, de 1984-ben ismét dolgozni kezdett a városföldi Dózsa TSZ mélyépítő részlegében, és elsősorban gázvezeték építéssel foglalkoztak. Ekkor vett részt Vecsés gázvezeték hálózatának kiépítésében. A rendszerváltozás után 1992-ben a TSZ-t megszüntették és a mélyépítő részleg TRIPLEX-GÁZ Kft. néven működött tovább. Az akkori monori járás területén részt vett Vecsés, Monor, Üllő, Nyáregyháza, Csévharaszt, Vasad, Bénye, Gomba, Monorierdő és más települések gázvezeték hálózatának kiépítésében. 1996-tól az Erdőgáz Kft. ügyvezető igazgatója volt, de a tulajdonos eladta ezt a vállalkozást.

1968 óta nős, felesége Babinszki Éva Zsuzsanna. Két fiúk született: Csaba (1969) és György (1975). Mindkét fia nős, Csaba felesége Szabó Anikó a Budapest Bank egyik fiókjának vezetője. akinél egy lány és egy fiú unokája van. Gyuri felesége Strohmayer Krisztina, a VHZ egykori karnagyának és vezetőjének az unokája, aki pedagógus. Náluk két fiú és egy lány unokája van.

A Vecsési Borbarátok Egyesületének titkára, és negyedik éve vesz részt a borversenyek levezetésében. Nyugdíjasként a szabadidejében borászkodik és családja történetének a kutatásával foglalkozik. A Váraszegi Weimer, a rokon Massza és Téhöly nagymúltú vecsési családok történetét a részletekbe menő, tudományos igénnyel és fegyelemmel dolgozta fel.