Vecsésen született 1954. október 20-án. Iskoláit Vecsésen és Budapesten végezte. Már kiskorától szenvedélyesen vonzódott a képzőművészethez, különösen a kő- és a fafaragás érdekelte.
A szobrászmesterséget autodidaktaként Grantner Jenő realista, római iskolás szobrász magániskolájában sajátította el. Kő iránti szerelme egy életre szólt. Ebben az anyagban tudta magát igazán kifejezni. Önálló kiállítása volt Vecsésen, Kőbányán, Miskolcon, Veronában. Tagja volt a vecsési ART 6-ok képzőművész körnek.
Jeles munkái: Szlahó József alpolgármester síremléke a vecsési temetőben, a Pax című fali domborműve a Vecsési Református Egyházközség parókia-irodájának bejárata felett, a feszület és a Nepomuki Szent János szobra a Vecsés, Táncsics u. 75. szám alatti házának bejáratánál, valamint egy relief és egy szép kő Madonna ugyanott a gyűjteményben. A legnagyobb szabású munkái azonban a római katolikus egyház megrendelésére a váci kálváriadombra készített alkotások voltak.
A XXI. század első évtizedének közepe óta súlyos betegségben szenvedett és szinte folyamatos kórházi kezelés alatt állt.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.
Please wait...
