Spengler Györgyné iskolaigazgató, középiskolai tanár, közoktatási szakértő, érettségi vizsgaelnök.
Nyírmihálydiban született 1941. március 16-án. Az általános iskoláit szülőfalujában, a középiskolát Nyírbátorban végezte. Budapesten az ELTE-en szerzett matematika-fizika-pedagógia szakos középiskolai tanári diplomát. 1960-ban férjhez ment a Vecsésen élő Spengler György mérnökhöz. Két gyermekük született Katalin (1966) és György (1971).
1965-től a falusi általános iskolában kezdett tanítani, ahol akkor indult a gimnáziumi oktatás. A tizenkét évfolyamos iskolát tartotta pedagógiailag a legoptimálisabb képzési formának, ezért is tekintette szívügyének Vecsésen a gimnáziumi oktatás meghonosítását. Igazgatóhelyettesként irányította a középiskolai szakmai-pedagógiai munkát, majd 1968-1979 között a falusi iskola igazgatója volt. A község akkori állami és párt vezetői azonban nem voltak elkötelezettek a középiskolai képzés iránt, ami igen megnehezítette a gimnázium megerősödését. Abban, hogy a gimnázium 1972-ig mégis működött, nagy szerepe volt Dobrovitz József TSZ elnök-helyettesnek, későbbi Ferihegy TSZ elnöknek, aki következetesen képviselte az intézmény érdekeit és elévülhetetlen érdeme volt a képzés tárgyi feltételeinek megteremtésében. A gimnázium időszaka alatt lakókörzetében tanácstag, s egyben a végrehatóbizottságnak is tagja volt. A gimnázium kifutása után megyei pedagógiai felügyelőként is tevékenykedő igazgatónőt 1979-ben az Oktatási Minisztériumba hívták dolgozni. Főosztályvezetőként közreműködött a közoktatás ágazati irányításában, a megyei pedagógiai intézetek létrehozásában, a kísérleti iskolák, iskolakísérletek életre hívásában. Álma azonban továbbra is a 12 osztályos képzés maradt.
1989-ben Budapest XII. kerületében a Kiss János altábornagy utcai iskolában lett igazgató. Óriási munkával, iskolabővítésekkel, pályázatokkal, szakmai fejlesztésekkel megvalósíthatta a 12 osztályos képzést. Folyamatosan képezte magát, új diplomákat, szakértői ismereteket szerzett, közigazgatási szakvizsgát tett. 1997-ben felkérték a Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala Oktatási Ügyosztálya vezetőjének. Ebből a munkakörből ment nyugdíjba 2004-ben. A fővárosi oktatás irányítójaként foglakozott a főváros és a kerületek közötti munkamegosztással, a közoktatási fejlesztési tervek készítésével és felülvizsgálatával, a szakképzés korszerűsítésével. 1997 óta szerepel a közoktatási szakértői listán. Szakértői tevékenysége főként a következő területekre irányult: iskolafejlesztés, stratégiai tervezés, szervezetfejlesztés, szakmai, törvényességi vizsgálatok végzése, mentorálás, pedagógus és magasabb vezetői értékelési rendszer kimunkálása, fenntartói alkalmazásának tanácsadással való segítése. Intézményirányítás, intézménymenedzselés témakörben oktatóként vett részt egy Holland Magyar Vezetőképző Intézet tevékenységében.
A Budapesti Műszaki Egyetem Vezetőképző intézetében rendszeresen államvizsga elnöki feladatokat látott el. Munkássága elismerésekét Németh László díjjal és két alkalommal a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Szereti és otthonának tekinti Vecsést. Jó kapcsolatot ápol vecsési iskolájával, kollegáival, tanítványaival és szakmai tanácsokkal segítette munkájukat. Figyelemmel kíséri a város életét, örül látványos fejlődésének, érdeklődik a helyi közélet iránt. Ezért lektorálta önzetlenül az Orosz Károly által szerkesztett 100 éves a Vecsési óvodai nevelés c. helytörténeti és óvodatörténeti kötetet. Férje korai halála után is Vecsésen maradt, jelenlegi párjával Dr. Huoránszki Ferenc belgyógyász-gasztroenterológus főorvossal ma is itt élnek. Szabadidejében szívesen olvas, kutyáját sétáltatja és az unokáival játszik.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.