Vecsésen született 1927. szeptember 25-én és itt is hunyt el 1994. december 26-án.

A vecsési általános iskolai tanulmányok után 1966-ban felnőtt emberként szerzett mezőgazdasági technikus végzettséget. 1949-1950-ig a Gyümölcsértékesító Szövetkezet standvezetője, 1951-1954 között a MEZŐKER körzetfelelőse, 1954-1960 között Vecsésen FMSZ-felvásárló, 1960-1963-ig a helyi Ezüstkalász Tsz elnöke, 1963-1965-ig a Mezőgazdasági Értékesítési Központ (MÉK), 1967-ben a Zöldmező Tsz raktárosa. 1968-ban rövid ideig a MÉK agronómusa, 1968-1974 között a Monorvidéki ÁFÉSZ elnöke volt. 1974-1982-ig a Ferihegy TSZ-be integrált Zöldmező Tsz telepvezetője.

Működése alatt segítette a helyi kereskedelem kialakulását és fejlesztését. Az ő ÁFÉSZ időszakának legjelentősebb beruházása a Fő utcai ABC-áruház és a Csillag presszó volt. Támogatta a Jókai Kultúrcsoportot. 1961-1975 között a vecsési tanács és a vb. tagja volt.

Édesapja és nagyapja is híres kőfaragó mesterek voltak, akik mindketten a Massza Sándor névre hallgattak. A kőfaragó nagyapa még Stróbl Alajostól tanulta a mesterfogásokat és ő fogadta be a szlovákok által Párkányból kiutasított vejét, a mozdonyvezető Várszegi Gyurci bácsit és családját, mert az építési ingatlanjára a szlovák kommunisták szemet vetettek, és ő nem volt hajlandó a szlovák esküt letenni azért, hogy ki ne utasítsák. Akkor még nem gondolták, hogy hasonló dolog Vecsésen is megtörténhet.

A kőfaragó nagyapa részt vett a falusi kultúrotthon, az ipartestületi székház és a Munkásotthon műkő munkáinak elkészítésében. A temetőben számtalan sírkő őrzi a keze munkáját. A nagyapa végezte 1922. szeptember-októberében a falusi I. világháborús emlékművön a műkő munkálatokat és ő készítette a tetejére műkőből a magyar koronát. 1946 áprilisában azonban az emlékmű tetejéről, megalázó módon, az elvakult, és a múltat végképp eltörölni vezényelt vecsési kommunista vezetők vele vésették le a magyar koronát, hogy aztán ráadásként, pár nap múlva, úgymond „volksbund gyanús” elemként, a Kálmán u. 2. sz. házára és felszereléseire szemet vetve, 1946 májusában a kitelepítő vonatokkal Nyugat-Németországba telepítsék. Csak az 1956-os forradalom után tudott a párizsi nagykövetség segítségével Vecsésre hazatérni. Elvett házát, gépesített műhelyét, eszközeit azonban már nem kapta vissza, sőt az újrahonosítás ellenére még nyugdíjat sem kapott, öt gyermeke tartotta el a felségét és őt.

A Párkányból elűzött és a kitelepítéskor a házában hagyott vejét, a Várszegi családot két apró gyerekkel a háború utáni vecsési kommunista vezetők a Kertekalja (mai Ady Endre) utcába, a háborúban megsérült ablak nélküli házba száműzték, hogy az új rendszer vazallusai a Kálmán u. 2. sz alatti házat és műhelyt birtokba vehessék.

A kőfaragás mellett ékszer- és órakereskedelemmel is foglalkozó buzgó katolikus édesapa készítette a falusi katolikus templom előtti, és a Dózsa György úti kereszteket. A dédunoka, a ma is élő ifj. Massza Sándor is kőfaragónak tanult, de ő időben pályát váltott. A Talicskás vendéglő tulajdonosaként ő az alapító játékosa és szakosztályvezetője a 2013-ban magyar bajnokságot nyert vecsési női darts csapatnak, és a 2013-ban a nemzeti első osztályba feljutott férfi darts csapatnak.