Kiskunfélegyházán született, 1905. március 22-én, és Vecsésen hunyt el 1984. június 23-án. A gyulai Katolikus Főgimnáziumban érettségizett.

Bécsben gyógyszerészetet tanult, majd Prágában orvostanhallgató volt, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemen fejezte be a tanulmányait és kapott orvosi diplomát. Budapesten fogszakorvosi képesítést is szerzett.

Makón kezdte orvosi pályáját, ahol 1948. február 1-ig szolgált, amikor a családjával Vecsésre hívták. 35 évig dolgozott fogszakorvosként településünkön. Vecsés történetében ő volt az első fogszakorvos. A felesége – Kováts Emília – a négy fiú nevelése mellett az asszisztense is volt. A saját házában létesített rendelőben éjjel-nappal betegei rendelkezésére állt.

Hivatása mellett elválaszthatatlan szerelem fűzte a zenéhez. Gyulán tanult hegedülni, majd tudását Bécsben és Prágában tovább tökéletesítette. A cseh fővárosban a híres Prágai Szimfonikus Zenekar tagja lett. Amerre tanult, dolgozott, mindenütt belépett az ottani zenekarokba. Így történt ez Vecsésen is, ahol a zenekarnak a megszűnéséig önzetlen és lelkes tagja volt. A zene mellett a Felsőtelepi Jézus Szíve plébánia egyháztanácsának a tagja volt.

Nagy futballrajongóként a Vecsés SE Futballklub sportorvosaként is működött.

Négy fia mind egészségügyi pályára került: Gábor gyermekorvos, György szív- és érsebész, Tamás fogtechnikus, Kornél szülész-nőgyógyász lett. Mindannyian köztiszteletben álló, megbecsült tagjai a magyar egészségügynek. Kilenc unokája született, akik közül ketten, Ildikó és Gábor szintén a gyermekorvosi hivatást választották, de a többiek is diplomás szakemberekként dolgoznak pedagógiai, gazdasági és kereskedelmi területeken.