Vecsésen született 1923. december 11-én és itt is hunyt el 2007. július 23-án. Tíz éves kora óta zongorán és harmonikán tanult játszani. Tizenkét éves korában azonban szemidegei elsorvadtak, s azóta nem látott, világtalan volt, a hallása viszont kitűnő maradt. Bocskai Imre zongoraművész volt a tanára.

1940-ben megnyerte az országos tangóharmonika versenyt, 1944-ben a II. országos versenyen dicsérő oklevelet kapott és felvették a Kassai Zeneakadémiára. A háború azonban a tanulmányait megakadályozta. A Szovjet Tábori Színház is felfigyelt a játékára és sok helyen felléptette. Részt vett az amatőr művészek mozgalmában és kis zenekarával a járás sok településén fellépett.

1975-ben Mészáros Márta Örökbefogadás című filmjében Szieber Mátyással együtt játszották a film sváb esküvői zenéjét. Világtalan volt, de nem vak. Fiatal suhanckén úgy közlekedett a biciklijével a Fő utcán, hogy még a kétágú villanyoszlopok között is áthajtott a barátai nagy csodálkozására. Gazdálkodó ember volt és lovat is tartott. Ha a lova meglátta őt az ajtóban, örömében hangosan röhögni kezdett, mert mindig adott neki valami finomat a zsebéből. A szecskavágót maga szerelte és a szinte borotvaélesre fent késeit még véletlenül sem cserélte fel. Érzékeny ujjbegyeivel a legkisebb sérülést is megérezte a kések élein és maga köszörülte meg azokat.

A tangóharmonikán sem csak játszott, hanem szerte-szét szedte a javítani hozott zeneeszközöket, és a tapintásával, hallásával hamar felmérte az alkatrészek hibáit és kijavította, beállította és készre szerelte a harmonikát.