(2220 Vecsés Nap u. 3) Ceglédbercelen született 1927. február 5-én és 2007. december 30-án hunyt el Budapesten. 1933-tól élt Vecsésen.
Édesapja a ’göcinél’ álló egykori vasúti őrházban szolgált. Eredeti foglakozása gépésztechnikus. Huszonhárom éven keresztül a szakmájában dolgozott, járta az országot. Így ismerkedett meg Cár János fafaragó művésszel, aki látva a faragásait, barátilag ösztönözte e tevékenység művelésére.
A Vasutasok Szakszervezete Népszínház utcai művészeti stúdiójában Kirchmayer Károly szobrászművész irányításával szobrászati tanulmányokat végzett. Tehetsége a nyugdíjas évek kezdetén teljesedett ki. Szorgalmasan dolgozott, alkotott és számos kiállításon bemutatott fafaragásai meghozták részére a sikert, az elismerést, az országos hírnevet. Vecsésen háromszor is kiállított. Ezen kívül Ecser, Ceglédbercel, Budapest Metro Klub, Százhalombatta, Budakeszi, Balatonlelle, Budapest Láng Művelődési Ház, Kenderes, Kunhegyes, Budapest Havanna Művelődési Ház és Szolnok voltak 1988-tól a kiállítási színhelyei.
Minden évben rendszeresen részt vett a Görög Béla vecsési festő és szobrászművész által vezetett Kunhegyesi Alkotótáborban. Tagja volt a Magyar Képző-, és Iparművészek Országos Szövetségének, a Budapesti Nyugdíjas Szövetség Képzőművész Szakkörének. Munkásságát Vecsés Önkormányzata 1997-ben Pro Urbe díjjal ismerte el.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.