(2220 Vecsés Bartók Béla utca 2.) Vecsésen született 1922. december 23-án és itt is hunyt el 1999. június 25-én.

Polgári foglalkozása mechanikai műszerész és technikus volt. A Szociáldemokrata Ifjú Munkások (SZIM) szervezetének egyik helyi vezetője volt. A II. világháború után az Árpád u. 20. szám alatt rövid ideig működött a Saáry család magánóvodája. Abban az időben egymás után alakultak az új idők „holnapra megforgatjuk az egész világot” jelszót valló szervezetei. Az általa vezetett Szociáldemokrata Ifjú Munkások (SZIM) szervezete, majd később a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) az óvoda épületét székházként és ifjúsági bálok megrendezéséhez igényelte.

Ifjú kora óta vonzódott a színjátszáshoz, a színpadhoz. Szinte mindegyik helyi színjátszó csoportnak tagja volt. Számtalan szerepben mutatta meg drámai erejét és végtelen mókázó kedvét. Ekkor szerezte meg óriási rutinját, amit később a Népművészeti Intézet színjátszó-rendező engedélyének elnyerésével fejezett be.

1954-ben megalakították a Jókai Kultúrcsoportot. Id. Kiss István a Jókai Színpad érdekében még arra is képes volt, hogy a repülőtérnél az egykori Steinmetz szobrot megvilágító reflektorokat megszerezze, amikor az ő szervezésében, 1956. október 27-én a forradalmi tömeg a szobrot ledöntötte. Fodor Mártonnal a cserkészotthon padlásán rejtették el a reflektorokat, de miután a forradalmi események helyi szervezésében játszott szerepe miatt id. Kiss István kemény büntetést kapott, a reflektorokat senki sem merte elővenni. A Jókai kultúrcsoport azonban enélkül is sikeres volt és színpadi játékukkal az amatőrséget hivatásos szintre emelték. Számos tehetséges fiatalt nevelt és adott a színjátszásnak, akikből sikeres, hivatásos színészek is lettek. A csoport minden lehető elismerést elnyert, háromszor volt Kiváló együttes. Bejárták az egész országot.

Id. Kiss István 1964-ben Szocialista Kultúráért, később Kiváló népművelő kitüntetést kapott, 1992-ben pedig a Róder Imre Alapítvány kuratóriuma Róder Imre–díjban részesítette. Neve fogalom, alakja legendás volt a színjátszás helyi történetében. A közönség érdeklődése, szeretete és tapsa kísérte egész életében. Ez kárpótolta őt részben kaposvári színész fia, Ifj. Kiss István tragikus elvesztése feletti bánatában.

Nevét őrzi a 2013. május 24-én, Vecsésen megnyitott Bálint Ágnes Kulturális Központban a színházterem és a vecsési Kisspista Színház elnevezése is.