1927-ben született Budapesten és 2005. október 15-én hunyt el Vecsésen.

 Gyermekkora óta, 1931-től, Vecsésen élt. Eleinte az Apaffy utcában, majd 1965-től a Zrínyi utca 88. sz. alatt. Tichy Ágnessel kötött házasságából négy gyermeke született és nevelte fel őket: Béla (1951), Rita (1952), Ágnes (1960), Brigitta (1965). A család tizenhárom unokával és négy dédunokával tette teljessé életét. Méltán vallotta hát magát tősgyökeres vecsésinek. Nagyapja elismert templomfestő volt, távolabbi rokona a híres erdélyi-alföldi mester, Nagy István. Talán ennek köszönhető, hogy Bányász Bélát is a festészet vonzotta, bár emellett ? hobbiként - tehetségesen szobrászkodott is.

 Művészeti tanulmányait húsz éves korában kezdte, és a ?szabad iskolák? mestereinél, mint Hincz Gyula, vagy Szentiványi Lajos tanulta a festészetett. Már 1954-től kezdődően megjelent a képeivel a megyei, majd országos és külföldi kiállításokon, amelyeknek főbb állomásai Budapest, Szentendre, Vác, Cegléd, Nagykőrös, illetve a Szovjetunióban (Omszk 1976), Bulgáriában (1981) és Németországban (1984) is kiállított. Önálló kiállításainak Monor, Érd, Cegléd, Budapest és sok más város mellett természetesen Vecsés adott otthont. 1994-ig tíz önálló tárlata volt.

 A képein a realizmusra törekedett, művészi útját posztimpresszionista, kubista, expresszionista képei jegyzik, de művészete igazán a Nagy István művészeti stílusa és általában a nagybányai iskola fémjelezte. A modern magyar festészet realista és konstruktív útjait követte, ami a csendéletein, portréin is átsüt. Tájképeivel ? melyeket kevés kivétellel a debreceni Nagy Erdő, és a vecsési táj ihlettek ? olyan halhatatlan festőket idéz, mint Mészöly Géza, Mednyánszky, vagy Bernáth Aurél, balatoni képeivel pedig egy sorba lépett a magyar tengert csodálatosan ábrázoló neves művészeinkkel, mint Ligeti, Telepy, vagy Egry József. Alkotásai több közintézmény és magángyűjtemény mellett a Magyar Nemzeti Galériába is bekerültek, a festők Panteonjába, amelyekkel egyszer s mindenkorra ő is belépett a művészi ?hallhatatlanságba?, amire méltán volt büszke.

 Nevéhez fűződik a Dél-Pest megyei alkotó művészeket összefogó társulat, a Nagy István Csoport megalakítása, amelynek 1968-ban alapító tagja, majd több mint 10 éven át elnöke, miközben tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (korábbi nevén: Művészeti Alapnak) is. 1986-ban, munkásságáért a művelődési miniszter kitüntetésében részesült, Munkásságát 75 éves korában (2008) Vecsés Város Önkormányzata Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.