Vecsésen született 1897. április 1-én és itt is hunyt el 1966. június 5-én. Polgári foglalkozása szerint vendéglős volt.

 A háború előtt a Szép u. 6. szám alatti vendéglője gyakoran táncos rendezvények, bálok színhelye volt. A halom-pusztai és a vecsési sváb legények között azonban gyakran voltak verekedések a lányok lekérése miatt. Néhai Menálkovics Illés bácsi mondta el, hogy abban az időben a csendőröknek mekkora tekintélye volt. Egyik alkalommal a vendéglős sehogy sem tudta a verekedő legényeket megfékezni, mire valaki azt tanácsolta neki, menjenek és keltsék fel a szomszédot, s kérjenek tőle kakastollat. Éjfél után odamentek a tyúkólhoz és kölcsön kérték kakas koma farok-tollát, s azokat két rendező lehúzódva vitte el az ablak alatt, mire a beszervezett valaki a teremben elkiáltotta magát: jönnek a csendőrök! Mindenki az ablak felé nézett, ahol valóbban látták a kakastollat és a szuronyt jelképező hegyes karókat. A legények hamar megbékéltek egymással és tovább mulathatott a bálozó ifjúság. A vendéglős a tűzoltó egyesület aktivistájaként 1945. február 15-tól újjászervezte az egyesületet és parancsnokként vezette tovább. Mikor 1949 tavaszán a Rákosiék által vezényelt diktatúra nekiment a hazai magánkereskedelemnek, és felszámolták a kisipart, a vendéglős Szép utcai házát és vendéglőjét is államosították, s ő az állami tűzoltóság kötelékébe lépett.

 Támogatta a Felvidékről 1947-ben Vecsésre áttelepített magyar családok lakáshoz jutását.