Római katolikus plébános. 1850-1902-ig volt a falu plébánosa, vagyis több mint fél évszázadon keresztül. A régi írások szerint nem csak lelki atyja, hanem hívei mindennapi életének segítője és támogatója is volt. Ez különösen az úrbéri perek idején volt fontos a vecsési lakosok számára.

 Vecsésen és az Alsóhalomból (Feketeháza), Középsőhalomból (Erzsébethalomból) és Felsőhalomból álló, széttagolt Halomegyház-pusztákon az uraság illetve a jobbágyság és zsellérség közötti 1841 óta tartó peres vitát az úrbéres jobbágyok legelője környékén, hihetetlenül jó érzékkel és előrelátással felvásárolt földek okozták. Ezen a részen ugyanis az Első Középponti Magyar Vasúttársaság a vasútépítés céljára keresett szabad földterületet. Báró Sina Simon bankár a személyes kapcsolatait és a pénzét is latba vetve utánajárt annak, hogy hol vezetik majd a Budapest-Szolnok vasút nyomvonalát és felvásárolta a vecsési területeket.

 A vasúttársaság a Sina báró által felajánlott földeket vásárolta meg, és azok busás hasznot hoztak a mágnásnak. A vasút nyomvonalát a vecsési úrbéres jobbágyok legelőjének közepén, a mai Felsőtelep déli részén kellett vezetni. Az ezzel kapcsolatos és hosszú ideig tartó úrbéri peres eljárásban a falusi plébános kiállt a hívek mellett és a vitát lezáró egyezséget 1862. július 30-án báró Sina Simon földbirtokos-bankárral együtt írták alá. Meghatározó szerepe volt tehát abban, hogy az egyezség eredményeként 137 vecsési zsellér és jobbágy kapott földet és házhelyet az uraság földjéből. A plébános egyébként a mai Fő út 66. szám alatti, az 1960-2000 közötti időszakban vasboltként ismert üzlet épületében alakította ki a plébániát.