Budapesten született 1932. február 6-án. Vácott szentelték pappá 1956 júniusában. 1957-ben Bugacmonostoron káplán. Politikai okok miatt ártatlanul börtönbe került. Utána 1957-ben Jászkarajenőn, 1958-ban Csépán volt káplán. 1959-ben politikai okok miatt ismét börtönbe került, majd visszament káplánnak Csépára. 1959-ben Ceglédre helyezték káplánnak, majd Felsőgöd (1959-1961), Pereg (1961-1962), Fót (1962-1964), Abony (1964-1968), Bugyi (1968-1969) egyházközségeiben szolgált plébánosként. 1969-től 1971-ig adminisztrátor. majd 1971-1972-ig Herencsényben, 1972-től Becskén volt lelkipásztora a egyházközségeknek.

1986-tól címzetes esperesként helyezték a vecsési ó-plébániára plébánosnak. Karakteres, barátkozó, mégis távolságtartó ember volt, ami bizonyára az előéletéből következett. A vecsési református és evangélikus gyülekezetekkel nem volt zökkenőmentes a kapcsolata, ami az ökumenikus együttműködést is hátráltatta Vecsésen. Közéleti ember volt, s minden községi eseményen, rendezvényen részt vett, sőt gyakran fel is szólalt. Nagyon szerette a zenét és minden vecsési zenei alkalmon, ha tehette ott volt, sőt olykor figyelmeztette a hallgatóságot, hogy a zenei tételek közötti szünetekben még ne, majd csak a végén tapsoljanak. Érdekelte Vecsés története és a honismereti könyvek kiadását anyagilag is támogatta.