Bécsben született 1874. április 5-én és ott is hunyt el 1928. július 31-én. Jogi pályára készült. 1895-ben apjával, Sándorral együtt grófi rangot kapott az uralkodótól. 1904-ben a Fejérváry-kormány elleni nemzeti ellenállási mozgalom egyik Pest vármegyei vezetője volt. 1905-ben pártonkívüli programmal képviselői mandátumot szerzett. 1905. november 27-től december 16-ig Pest vármegye alispánja volt. 1906-ban nem vállalt mandátumot. Ettől kezdve 1918-ig tagja volt a főrendi háznak. 1919 után a politikai életben nem vett részt.

Öngyilkossággal vetett véget életének. Sokmilliónyi vagyonát – többek között vecsési 802. kataszteri hold birtokát, értékes könyv-, kódex-, és képgyűjteményét a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta.

Tudományos művei: A pragmatica sanctio (1894), Az európai közjog alkotmányos garanciája (1895), Az osztrák-magyar viszony nemzetközi természete (1897). A tisztelet jeleként utcát neveztek el róla Vecsésen. Az 1956-os forradalom után az utca nevét Munkásőr utcává változtatták. Az 1990-ben megválasztott MDF-es önkormányzat azonban visszaállította az eredeti, gróf Vigyázó Ferenc utcanevet.