Budapesten született 1911-ben és ott is hunyt el 1966 áprilisában. Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett. Teológiai tanulmányait a váci papneveldében végezte.

Vecsésen kezdte a papi hivatását, Radványi Béla esperes-plébános mellett volt káplán 1934. július1-től 1936. október 1-ig. Egyik kezdeményezője a 818. sz. Szent Szaniszló cserkészcsapat megalakításának. Intenzíven részt vett a szervezésben, a cserkészcsapat működtetésében, a nyári nagytáborok, vízitúrák, a téli sí táborok megszervezésében, melynek során életre szóló kötődés alakult a vecsési fiatalokkal.

Fiatalon nevezték ki plébánosnak Fülöpszállásra, ahol 1936. október 1. és 1943. november 30. között szolgált. Ezután visszakerült Vecsésre és Vecsés-felsőtelepi plébánosként tevékenykedett 1954. november 30-ig. Ez a háború, a front, a hadikórház, a nincstelenség, a veszélyeztetettség korszaka volt. Akkori, még élő hívei nem lehetnek neki elég hálásak, amit testi-lelki vigaszban, támogatásban tőle kaptak. Közbeszéd tárgya volt, hogy Magyarország német megszállása után sárgacsillaggal megbélyegzett embereket bujtatott a plébánia területén, a zárdaiskolában és a Szent Szaniszló Cserkészcsapat Batthyány utcai otthonában. 1944 decemberében pedig az iskolában tanító apácákkal együttműködve, bátor, önfeláldozó kiállással megakadályozta, hogy a németek a templomot és a zárdát felrobbantsák. Később a plébániát átköltöztette a zárda épületébe. Így mentette meg a zárda épületét az államosítástól.

Erős kötődése miatt – akkori és mai váci egyházmegyei szokás szerint - elhelyezték Pestszentlőrincre, ahol 1959-ig szolgált. Jelmondata szerint cselekedett: Mindenkinek segíteni, de senkinek sem ártani. A Tószegen házi őrizetben tartott Grősz érsek mellett is ő látta el a papi teendőket. 1959-ben Rákosszentmihályra helyezték. Soha nem felejtkezett el azonban a vecsésiekről. Gyakran megfordult itt, hiszen a szülei sírja is ide kötötte. Súlyos, gyógyíthatatlan betegséget kapott és fájdalmait csendes beletörődéssel viselte. Rákosszentmihályi búcsúztatásán óriási tömeg vett részt. Sokak ellenzésének dacára kedvenc templomában, a vecsési felsőtelepi plébániatemplomban is felravatalozták. Sok száz vecsési kísérte utolsó útjára, sírjáról ritkán hiányzik a friss virág.