Özv. Tury Józsefné házfelügyelő volt Budán. Vecsési, baloldali férjét a német megszállás előtt bebörtönözték, a börtönben szerzett betegségébe belehalt. Ő is baloldali volt a fiával, Tury Józseffel együtt, s ellenezték Magyarország németbarát háborús politikáját, és mindent megtettek, hogy az üldözött zsidókat segítsék. 1944 telén menedéket adtak gettókból megszökött zsidóknak. Az SS parancsnokság közelében levő, budai lakásukon rejtegették őket, majd a Budapest környéki településeken, köztük Vecsésen kerestek nekik menedéket. Így rejtegették Spira József, Vadász Ferenc, Fried Károly, Fried István üldözötteket.
A nyilas uralom idején a saját eredeti igazolványukat is átadták a menekülőknek, amellyel a háború végéig Vecsésen sikerült rejtekhelyet találniuk. Fábián Ella és gyermekei, Erich (Uri) és Egon (Michel) is Turyék lakásán bujkált néhány hónapig. Fábiánék túlélték a háborút és alijáztak, vagyis Izraelben telepedtek le. Csak Turyné és fia tudták, hogy a közeli SS parancsnokságon fordítóként dolgozó Oravszky Walter és papíron örökbe adott, azonos nevű kisfia zsidó, akiket a kockázat ellenére megmentettek a biztos pusztulástól. Ők a háború után Venezuelába vándoroltak ki, ahol az apa könyvet írt és megörökítette Turyné és fia merész tetteit.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.