1925. október 20.  - 2012. július 3.

Elemi és polgári iskolai tanulmányait Vecsésen végezte. Budapesten gyors-és gépíró szakképesítést szerzett és 1941-től tisztviselőként dolgozott. 1949-ben a Brunszvik Teréz Óvónőképzőben befejezte tanulmányait, és ezt követően Vecsésen a falusi óvoda, majd a Kisfaludy utcai óvoda vezetője lett. 1957-1973-ig vecsési beosztásával egy időben a monori járás óvodai felügyelője volt. Működése alatt sokat tett az óvodásokért, az óvodák fejlesztéséért, a jobb ellátásért, különösen a háború utáni időben.

Ezzel egyidejűleg a megnövekedett gyermek-létszám elhelyezése volt az óvodákban megoldhatatlannak tűnő feladat. Az általa irányított Kisfaludy Óvoda volt Vecsésen az első, háromcsoportos intézmény. Ő honosította meg a tornatermi foglalkozásokat, bevezette a német nyelvi oktatást, és rendszeressé tette az óvodások üdültetését. Rendkívül igényes volt az óvodai munkára mind saját magával, mind munkatársaival szemben. 1981. március 31-én ment nyugdíjba.

Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló dolgozója (1975), Pedagógus Szolgálati Érem (1980) és a Vecsésért kifejtett munkásságát Vecsés Önkormányzata 2001-ben Pro Urbe díjjal ismerte el. Szokola Pálné, a vecsési óvodai nevelés történetének meghatározó és köztiszteletben álló személyisége sok segítséget adott Orosz Károlynak a 100 éves a vecsési óvodai nevelés c. helytörténeti és óvodatörténeti kötet elkészítéséhez.

Szokola Pállal kötött házasságából két gyermeke született: Ágnes (1945, középiskolai tanár) és Tibor (1951, diszpécser). A vecsési temetőben helyezték örök nyugalomra.