Szigetvári Imre plébános, püspöki tanácsos, a vecsési Jézus szíve Plébánia egykori plébánosa. Dr. Szigetvári Zoltán jogász és Staub Irma gyermekeként 1935. február 13-án Budapesten született és ott is hunyt el 2013. június 7-én.

Elemi iskolai tanulmányait Pestújhelyen végezte, s a legkeményebb diktatúra időszakában, 1953-ban érettségizett Budapesten a Szent István Gimnáziumban. A Katolikus Teológia elvégzése után 1959. június 21-én Vácott szentelték pappá. 1959-62 között Dunaharasztin káplánként szolgálta a híveket. 1962-63 között Gyömrőn, 1963-65-ig Csongrádon, 1969-ben Hatvan-Belváros katolikus egyházközségében, 1969-71 között Nagykátán, majd 1971-72 között Pestszentimrén volt plébános. 1972-75 között az egyházmegye Kecskemét Főplébániára nevezte ki, majd 1975-86-ig ismét Pestszentimrén volt plébános. 1984-ben kinevezték püspöki tanácsosnak. 1986-91-ig Újpest Főplébánia templomának plébánosa.

Ezt követően 1991-ben került Vecsés-Felsőtelepre a Jézus szíve Plébániára, ahol 2009. szeptember 15-ig, nyugdíjazásáig volt köztiszteletben álló, ökumenikus gondolkodású plébános. 1984-től püspöki tanácsos és a Váci Egyházmegye Papi Szenátusának tagja volt. Szívesen szervezett kirándulásokat, karácsonyi és húsvéti misztériumjátékokat a gyermekek részére, amelyekhez a szövegek nagy részét maga írta. A híveit elvitte Rómába, erdélyi, lengyelországi és ausztriai körutakra. Nem csak a napos oldalon, de a magyarok zivataros évtizedeiben: a XX. század közepétől is bátran hirdette Isten Igéjét, amikor nem csak a családi otthonok falának, de a templomok nyugtató csendjének is olykor ’füle volt’, s meg kellett gondolni, hogyan és mit szólunk a lassan elfogyó egyházi közösségek előtt. Nagy elismerés volt számára, hogy az 1989-at követő változások után sokan jöttek el az általa pásztorolt újpesti és vecsési templomokba megkeresztelkedni. Krisztus kegyelméből megélhette, hogy Vecsésen aranymisés igehirdető lehetett.

Mikor az ökumenikus gondolkodás a katolikusok között is teret nyert, megértve a református-evangélikus érzékenységet, kerülte azokat a formákat Vecsésen is, ami a keresztény/keresztyén közösség kohézióját megbonthatná. Magyarország népének szánalmas és megalázott lelki állapotában a lelki gondozás fontosságát tartotta szem előtt, ugyanakkor azt is hangsúlyozta igehirdetéseiben és verseiben is, hogy a Krisztus hitben élő embereknek az ellenségeinket is szeretniük kell, és a hitetleneket is el kellene érni a misszióval. Kölcsönösen tisztelték egymást Vecsés különböző felekezeteinek lelkészeivel, akikkel lelkészi imakört szerveztek.

Köztiszteletben álló résztvevője volt Vecsés irodalmi életének. 2002-ben jelent meg a Jézus hinti a búzát c. verses füzete, amit aztán még további 10 követett. 2009-ben a Katolikus Egyház Aranydiplomával ismerte el munkásságát és Tereskei címzetes apát címmel tántette ki. Ugyanebben az évben Vecsés Város Önkormányzata Pro Urbe kitüntetésben részesítette. Vecsés minden évfordulós ünnepségére verssel rukkolt ki. A megújult Szakorvosi Rendelőintézet átadására az Egészségház megáldására címmel írt verset, amelyet a rendelő földszintjén, Dr. Hugonnai Vilma kerámiaszobra és Dr. Németh Gábor főorvos, háziorvos emléktáblája mellett olvashatják az érdeklődők. Az angolul és olaszul beszélő plébános kedvenc időtöltése volt az utazás, az olvasás és a numizmatika. Tagja volt a Régi Pénz és Éremgyűjtők Egyesületének. Nyugdíjazása után haláláig Pestlőrincen élt.