Szeidl Oszkár falusi kántor,tanító Nagyváradon született 1892. június 4 és Vecsésen hunyt el 1944. június 3-án.

A budai tanítóképzőt 1911-ben végezte el. Még abban az évben megválasztották tanítónak a falusi római katolikus elemi népiskolában. 1914-ben bevonult katonának. A szerb fronton súlyosan megsebesül. Később az orosz frontra küldték, ahol ismét megsebesült. Leszerelték és megkapta a bronz Vitézségi érmet. 1917-ben Róder Imre lemondott a falusi templom kántorságáról és őt választották meg a helyére. Aktívan részt vett a község társadalmi és kulturális életében. Az Önkéntes Tűzoltó Testület alelnöke, az egyháztanács jegyzője, az Országos Kántorszövetség ellenőre, a Ceglédi Népbankfiók választmányi tagja volt. A gazda ifjak műkedvelő gárdájában sorra rendezte az előadásokat.

Tagja volt a felsőtelepen működő Vecsési Szalonzenekarnak. 1933-ban összegyűjtötte és kiadta a 153 énekből álló német nyelvű katolikus egyházi énekgyűjteményét, amelyből még XXI. század második évtizedében is énekelnek a falusi római katolikus hívek. Felesége Reiner Gabriella szintén a falusi iskolában tanított. A Szociális Missziótársulat titkáraként lelkes támogatója és szervezője volt a szegényeket támogató szociális ellátás ügyének. Ő maga is sok gyermek taníttatásához járult hozzá anyagilag. A férjével együtt közéleti emberek voltak, akik hivatásuk mellett kötelességüknek tekintették a közösség szolgálatát. Bár utódaik nem voltak, sírjukon mindig van friss virág.