Vecsésen született 1914. december 24-én és itt is hunyt el 1980. március 14-én. Középiskolai tanulmányai után a híres RIEGER orgonagyárba került, ahol 1933-ban szerzett szakképesítést és ott dolgozott 1938-ig. Bevonult katonának, fogságba esett, és 1947. augusztus 17-ig hadifogságban volt.
1948-tól ismét a RIEGER orgonagyárban dolgozott. 1950-ben az üzemet államosították, és Fővárosi Művészeti Kézműves Vállalatként működött tovább. 1972-től ő volt az üzem vezetője. Szakmájának kitűnő mestere volt. Egymás után kerültek ki keze alól a legszebb, legnagyobb hangszerek. Háromszor lett a szakma kiváló dolgozója, miniszteri dicséretben részesült és Győr város emlékplakettjének is birtokosa.
Jelentősebb művei: Sopronban a Liszt Ferenc Művelődési Ház orgonája, a miskolci Zeneművészeti Szakiskola hangszere, a kőröshegyi műemléktemplom, a vecsési falusi és Andrássy-telepi templom orgonái. Közreműködött a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgonájának felújításában is. Említésre méltók a kassai dóm, a pannonhalmi apátság és a budapesti Ferencesek templomának orgona felújításai. 1975. december 31-én ment nyugdíjba és hamarosan el is hunyt. A vecsési temetőben nyugszik.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.