Általános iskolai tanulmányait Vecsésen, szakmai tanulmányait Budapesten végezte. 1969-ben műszerész és lakatos tevékenységre szóló iparengedélyt kapott és 1970. januárban megkezdte iparos életét. Édesapja, aki két évtizeden keresztül vállalati vezetőként dolgozott a gabonaiparban, nagymértékben támogatta fia önállósági törekvéseit.
Szakmai pályája legelején kapcsolatba került a világhírű SKF svéd golyóscsapágy-gyártó céggel és annak egyik legnagyobb magyarországi beszállítója lett. Alkalmazkodott az SKF szigorú minőségi és beszállítói határidős elvárásaihoz, a szakmai továbbképzési követelményeihez. Megrendelései jelentősen növekedtek, de az akkori korlátok (maximum három alakalmazott, maximált éves árbevétel, egy személy csak egy ingatlannal rendelkezhetett) miatt már nem tudott ennek a meglevő műhelyi és személyi háttérrel eleget tenni. 1984-ben a KIOSZ és az SKF támogatásával engedélyt kapott az érintett hatóságoktól egy nagyobb vecsési ingatlan vásárlására, ahol egy új, nagyobb gépipari üzemet, egy kisebb méretű gépgyárat épített. Itt már 80 szakembert tudott foglalkoztatni árbevételi korlátozás nélkül. 1985-től az SKF mellett már az egykori NDK-beli és hazai konzervgyárak számára gyártott speciális sterilizáló gépsori berendezéseket, részt vett a Szovjetúnió hűtőgépgyártó programjában. 1988-tól sorozatban gyártotta az FO 32-20 típusú oszlopos fúrógépeket, amelyek a hazai üzemek mellett eljutottak Ausztriába, Nyugat-Németországba és Svájcba is. Ez a hatalmas fejlődés csak a minőségbiztosítás és a folyamatos továbbképzés erősítésével volt elérhető. Lakatos és esztergályos tanulók tucatjait fogadta gyakorlati képzésre.
Közben tagja volt a KIOSZ vecsési szervezetének. 1980-ban közreműködött a KIOSZ szakosztályainak megalapításában, ugyanekkor a vasipari szakosztály elnöke lett. 1985-ben a helyi iparosok a KIOSZ Vecsési Alapszervezetnek elnökévé választották. Ezzel egyidőben a Pest megyei elnökség tagja, országos küldött lett, amit 1991-ig látott el. A szövetségtől, egyesületektől, alapítványoktól, ipari tanuló intézetektől munkásságáért számos oklevelet, kitüntetést, díjat kapott. Pest megye 7. választókerületében független országgyűlési képviselő-jelöltként indították.
Az 1990-es évek elején a magyar ipar összeomlása lehetetlen helyzetbe hozta a kisiparosokat, vállalkozókat. Ráadásul ő is elszenvedett egy súlyos balesetet, ami megnehezítette a részvételét a munkák szervezésében, a technológia további korszerűsítésében, a rendszeres kapcsolattartásban. A felgyógyulása után a piaci lehetőségek reális számbavétele, az egykor kiváló termékeiről és szaktudásáról híres magyar ipari és vállalkozási szektor mélyrepülése és saját egészségügyi korlátai miatt újra kellett gondolnia a vállalkozását. Mindez az ipari tevékenység tudatos visszaszorításával és a szolgáltató tevékenységek dominanciájával járt. A családjával ma Budapesten, Pest megyében és Bács-Kiskun megye több településén van jelen szolgáltatásaival a vecsési székhelyű SZIGÜ Zrt. Ugyanakkor Vecsés közéletében továbbra is szerepet vállal a Szegedi család, ami főként az önkormányzati, ipartestületi és egyéb helyi kiadványok mecenatúrájában érhető tetten.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.