1951. október 8-án Vecsésen született. Iskoláit Vecsésen és Budapesten végezte, majd nyomdai dolgozó volt. 1998-tól egyéni vállalkozó.

A hatvanas években Vecsésen, majd Monorierdőn futballozott, de több sérülés miatt korán abbahagyta a versenyszerű sportolást. Pártonkívüliként 1980-1985 között tanácstag volt Vecsésen. 1988-ban belépett az akkor alakuló Magyar Demokrata Fórumba, amelynek országos és helyi alapító tagja. Az MDF-nek 1999-ig volt tagja, azóta pártonkívüli. Aktív közéleti emberként egyik vezetője volt 1989-ben a helyi rendszerváltozás előkészítésének, az akkori tanácsi vezetéssel az egyeztetésnek. 1990-ben tagja lett az első szabadon választott vecsési önkormányzati testületnek, amelyben az Ügyrendi és Közbiztonsági Bizottság elnöke volt. Nevéhez fűződik a Vecsés Tájékoztatásáért Közalapítvány és a Vecsés Közbiztonságáért és Közrendjéért Közalapítvány megalapítása, valamint az első testület Szervezeti és Működési Szabályzatának kidolgozása. 1994-től visszavonult a politikai közélettől.

1996-ban tagja lett az akkor alakuló Orbán Balázs Erdélyi Körnek, amelynek 2000-től a mai napig alelnöke. Részese volt a millenniumi János Vitéz daljáték színrevitelének, amely nyomán ismét új lendületet kapott Vecsésen a színjátszás és a magyar kultúra ápolása. 2003-tól tíz éven át a Vecsési Tavaszi Fesztivál főszervezője volt, amelyet a magyar kultúra jegyében rendeztek meg, és ahol a nemzeti kultúra határon belüli és túli kiválóságai léptek fel a vecsési közönség előtt. E rendezvény nagy szerepet játszott az erdélyi Gyergyószárheggyel kötött testvérvárosi kapcsolat ápolásában, továbbfejlesztésében. 2001-ben a vezetésével és irányításával alakult meg a Vecsés TV, amelynek 2006 nyaráig a főszerkesztője volt. Heti egy órában adtak műsort a város történéseiről a térségi csatornán.

2005-ben elképzelései szerint – az erdélyi kör közreműködésével és közadakozásból - készült el a Megmaradás Emlékmű. Azóta június 4-e már az Összetartozás Napja lett, és ezen a napon az emlékmű előtt emlékezik a szétszabdalt Magyarországra a város polgársága. Felkérésre 2004-től a vecsési férfi kézilabda szakosztály vezetője lett, amit 2010 végéig töltött be, s azóta vezetőségi tagja. A vecsési csapat akkor került fel az NB. II-be, ahol a mai napig meghatározó szerepet játszik és a bajnoki cím esélyese.

Fiatalon lett a Pest Megyei Hírlap (1967), majd a Népsport (1971) munkatársa. A rendszerváltáskor a Vecsési Hírlap című újságban publikált, majd 1993-1994-ben a Vecsési Krónika, 1998-ban a Vecsési Polgári Lap című újságot hozta létre és szerkesztette.

1999-ben bízta meg az önkormányzat, a Vecsési Tájékoztató című, ingyenes újság szerkesztésével, amelyet a mai napig ellát. Az addig átlagosan 14 oldalon megjelenő, fekete-fehér kivitelű, 2500 példányszámú, bevételt nem termelő újságból 28 oldalas, dupla példányszámú, a kiadási költségeinek felét fedező újságot készített. A VT ma 32 oldalon, teljesen színes külsővel 7300 példányban jelenik meg, tetemes bevétel mellett. Ez idő alatt több tematikus újság – Vecsési Hónaplapozó, Vecsési Sport és a Vecsési Tükör – szerkesztését és kiadását bonyolította.

2007-től az évente megjelenő Vecsési Kalendárium városi évkönyv szerkesztési és kiadási munkálatait látja el, és több szépirodalmi könyvnek is ő volt a kiadója. Az Andrássy-telep Gyermekeiért Alapítvány és a Vecsés Média Alapítvány alapítója. A Vecsés Közrendjéért és Közbiztonságáért Közalapítványnak az alapítása után (2001-2006) elnöke volt, azóta kuratóriumi tagja. A Vecsés Férfi Kézilabda Sportjáért Alapítvány kuratóriumi tagja. Tagja a Vecsési Borbarátok Egyesületének. Ladoneczki Erzsébettel 1975-ben kötött házasságot, amelyből két gyermeke született: Csaba János (1981) és Ildikó Veronika (1986). Csaba fiától egy unokája, Nóra Csenge született. Szabadidejében szívesen kirándul, olvas, kertészkedik, sportprogramokat látogat, és az unokáival foglalkozik.