Bécsben született 1810. augusztus 15-én és Bécsben hunyt el 1876. április 15-én. A görög származású bankár és magyar arisztokrata nagybirtokos, az MTA igazgatósági tagja (1858) volt. Görög követ volt Bécsben, Berlinben és Münchenben.

1823-ban osztrák és magyar báróságot kapott. Atyjától 80 millió akkori forintot örökölt. Ennek jelentős részét nagy leleményességgel és ördögien kiszámított előnyökkel a Magyar Középpont Vasúttársaság, majd az azt 1849 végén felvásárló, osztrák érdekeltségű Délkeleti Államvasút Társaság, és annak jogutódjaként 1854-ban megalakult Császári és Királyi Szabad Osztrák Államvasút Társaság vonalépítéseibe fektette. Ezek busás hasznot eredményeztek. Ehhez adalékként érdemes megemlíteni, hogy 1851-1854 között a birtokán megnyitott vecsési sóderbányákból termelték ki a vasúti alépítményhez szükséges sódert a Cegléd-Nagykőrös-Kecskemét-Kiskunfélegyháza vasúti fővonal építéséhez. Mindez újabb és óriási hasznot hozott, ezért vette meg előrelátó módon a híres gödöllői Grassalkovich birtokot is, s lett már a vasútépítések előtt, 1841-ben Vecsés földesura. Évekig húzódott a legelők és a vasútvonal vezetése miatt kialakult úrbéri pere a vecsési zsellérekkel. Bőkezűen adakozott gazdasági, kulturális és közösségi célra (köztelek, Nemzeti Múzeum, kórházak, vakok intézete, Bazilika, Nemzeti Színház), de a szegény emberekkel kegyetlenül bánt.

A Magyar Tudományos Akadémia mai épülete költségeinek jelentős részét is ő fedezte. Az MTA-nak a legnagyobb összeggel volt alapítója. Mezőgazdasági ismeretterjesztő munkákat íratott, árva gyerekeket neveltetett. Az Athéni Egyetem és a Csillagvizsgáló felállítását teljes egészében ő fedezte. Gödöllői birtokát 1864. május 19-én 1,5 millió akkori forintért eladta egy belga banknak és családjával együtt végleg elhagyta az országot.