Vecsésen született 1934. július 4-én. Sokan Dr. Simon Sándor három gyermeke közül a legidősebb leányként ismerték.

A falusi elemi iskolában végezte alapiskolai tanulmányait, majd a Petőfi téri leánypolgári iskolát kezdte el, de közbejött a II. világháború. A front után Budapesten bentlakásos gimnáziumban tanult, majd Zugligetben az angolkisasszonyok által fenntartott intézetbe került, de jött az államosítás és a Szent László Gimnáziumban érettségizett. Testnevelő tanár szeretett volna lenni, de nem vették fel a Testnevelési Főiskolára, mert szemüveges volt. Édesapja tanácsára választotta az egészségügyet élethivatásul.

1954-ben Szegeden elvégezte a védőnőképzőt. Először Maglódra helyezték, de egy év múlva, 1955-től a Vecsési Anya- és Gyermekvédelmi Szolgálatnál tevékenykedett, majd átkerült a tüdőgondozóba, ahol a gyermekvédelmet és az akkor még gyakori TBC betegség miatt a megelőző szűrővizsgálatokat és a védőoltások rendszerét szolgálta.

1961-ben került vissza Vecsésre védőnőnek, amit 1991-ig, a nyugdíjazásáig példamutatóan ellátott, sőt még nyugdíjazása után nyolc évig segítette a vecsési gyermek- és családvédelmi szolgálat munkáját. Szakértelmével, lelkiismeretes munkájával szakszerű, hasznos tanácsaival sok kismamának segített és sok gyermek egészséges nevelését segítette elő. Így nagyban hozzájárult ahhoz a magas szervezeti és ellátási nívóhoz, ami a Vecsési Anya- és Gyermekvédelmi Szolgálatot jellemezte.

A Telepi úti lakásukat édesapja nyugdíjba vonulása után eladták, és Vecsés-Kertekalján az Angyal utcába költöztek. 1979-ben azonban elvesztette édesapját, majd 1996-ban az édesanyját, és a magához fogadott egykori védőnő munkatársát is eltemette. Az alapvetően vidám szemléletű magányos ember a szabadidejét legszívesebben a kertben és a könyvek között töltötte.