Vecsésen született 1911. július 31-én és Budapesten hunyt el 1991. december 9-én. Az Agrártudományi Egyetem kertészmérnök karát 1947-ben végezte el. A szaktanár képesítést 1948-ban szerzett. A Budapesti Kertészeti Szakközépiskolában dísznövénytermesztő szaktanárként és a Mezőgazdasági Minisztérium állományában országos szakfelügyelőként tevékenykedett 1973 évi nyugdíjazásáig.
1972-ben a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetésben részesült. Azonban nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is kiváló szakember volt. Még nyugdíjasként is tanított heti 14 órában a Budapesti Dísznövénytermelő Szakmunkásképző Intézetben. Idehaza kertjében és a szemben lévő telkén nagyszerű díszkertet létesített. Rengeteg ritkasággal, gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágokkal, növényekkel. Növényeit csereakció keretében szerezte be. Állandó összeköttetésben volt a szarvasi, vácrátóti, erdőteleki és kámi arborétumokkal. Idehaza rendkívüli előzékenységgel a Kertbarát Körben, az iskolákban adta át tudását és keltette fel az emberekben a természet iránti szeretetet.
29 éven át vezette a Szép utcai telkén az Országos Meteorológiai Intézet 438. sz. csapadékmérő állomását. Bálint Ágnes írónő násza volt. Halálával egy nagy tudású, szerény és szeretetre méltó egyéniséggel lett szegényebb Vecsés.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.