Vecsés, Árpád utca 12. – Külsőzabarban született 1883. december 11-én és Vecsésen hunyt el 1970. március 13-án.

A gyermekéveit a Felvidéken töltötte. Ott is járta az elemi, a közép-, és felsőfokú iskoláit (Rimaszombatban, Rozsnyón és Eperjesen). Iskolái után a miskolci pályaudvaron teljesített szolgálatot, majd Gyöngyös állomásfőnöke lett. 1924-ben kinevezték Budapestre a MÁV Igazgatóságra, ahol a IV. ügyosztály vezetőjeként ment nyugdíjba. 1924-ben telepedett le Vecsésen.

Bekapcsolódott a politikai, társadalmi, gazdasági, egyházi életbe. Tagja és választmányi tagja, majd elnöke a Közművelődési Körnek. 1935-től a felsőtelepi római katolikus egyháztanács elnöke volt. Az Északi Főműhely Egyetértés Dal és Önképzőkörének elnöke (1932), a Polgári Kör tagja (1932).

Rendszeresen írt vezércikkeket a Vecsési Hírlapban és szívesen vállalt ünnepi beszédet különböző egyházi és hazafias rendezvényeken. Ezekből a keresztényi életfelfogás, az emberszeretet, a hazafiság lángoló érzései áradtak. Népes családja körében is - 9 gyermeke volt - a békés családi élet és mások önzetlen segítése volt a fő célja.