(2220 Vecsés Arany János utca 40.) Monospetriben született 1913. április 21-án és Budapesten hunyt el 1980. december 30-án. A család a 20-as években költözött Vecsésre, a Halmi útra (ma Dózsa György út), innen járt Pestre.

Festőművésznek készült és korán megmutatkozott a tehetsége. Rudnay Gyula és Mednyánszky László tanítványa volt. Szép, mutatós képeket festett, de sajnos nem tudta eladni, nem tudott érvényesülni, egzisztenciát teremteni. Talán ezért lépett be a Nyilaskeresztes Pártba, és 1944-ben pártszolgálatos lett a központban. Így kivezényelték fegyveresen, hogy a zsidókat a Duna-partra kisérjék, ahol agyonlőtték őket, és a Dunába lökték. 1945-ben az elsők között fogták el, és a Népbíróság halálra ítélte. Fellebbezés folytán az ítéletet 15 évre mérsékelték, amit az ország különböző fegyházaiban töltött le. A váci börtönben egész műterme volt. Rendszeresen és sokat festett. Festményeit berámázva az országgyűlési képviselőknek adták el az 50-es években 200 forintért. Büntetését teljes egészében letöltötte. Szabadulása után a filmgyárban lett jól kereső díszletfestő. Egy pár év múlva azonban feljelentették demokráciaellenes kifejezésekért, amiért újabb 5 évi börtönt kapott. Az öt év elteltével kiszabadult és visszament a filmgyárba, ahol keresett festő volt.

Vecsésen is berendezett egy kis műtermet, és a szebbnél szebb képek százait festette. Több száz képe van Vecsésen, de jutott belőle Monorra, Gyömrőre, sőt jelentős számban Németországba is. Megnősült, élete rendeződött, jól keresett, ismert festő lett. 1980 karácsonya után rosszul lett és a körzeti orvos nem ismerte fel a gyomorvérzését, későn került kórházba, ahol a műtőasztalon meghalt.