Pál László a P&K Lakástextil Kft. ügyvezetője (Vecsés, Lőrinci utca 130.). 1968-ban született Székelyudvarhelyen. Nagyszülei nevelték, majd 1974-ben az édesanyjához került.

Általános iskolai tanulmányait szülővárosában a mostani Tamási Áron Általános Iskola és Gimnázium jogelődjében végezte. Középiskolai tanulmányait 1986-ban a 2. számú Ipari Szakközépiskolában fejezte be és azt követően a székelyudvarhelyi Fa– és Fémipari Szövetkezetnél dolgozott. Munkája mellett elvégezte a három éves Népművészeti Zeneiskolát. 1988-ban besorozták a román hadseregbe, és Bukarestben szolgált, ahonnan 1989-ben szerelt le. 1990-ben tette le Bukarestben az előadói vizsgát dob– és tánczene szakon.

1992-ben jött először Magyarországra udvarolni Pál Annamáriának, akinek a családja már korábban átjött Erdélyből az anyaországba. E kapcsolatból 1993-ban házasság lett. 1999-ben megszületett a fiúk, Dávid. Sokáig szenvedett a honvágytól, amely még most sem szűnt meg teljesen. Az erdélyi szülőföld iránti erős vágyakozás igazán csak akkor kezdett csillapodni, amikor sikerült gyökeret ereszteniük és otthont teremteniük Vecsésen. A P&K Lakástextil Kft.-t működtetik családi vállalkozásként, amelyben 13 fő alkalmazottal függönyöket, sötétítőket, bútorhuzatokat és egyéb lakástextíliákat készítenek. Ez biztosítja a megélhetésük alapját.

A pihenést, a kikapcsolódást továbbra is a zene jelenti számára. Még 1985-ben Erdélyben alapította meg Vass Tiborral a Siculus zenekart. Székelyudvarhelyen az Ifjúsági Házban kezdtek muzsikálni. Vass Tibor azonban 1990-ben átjött Magyarországra, és Pál László is követte 1992-ben. Két évig csak családi és baráti körben muzsikáltak. 1994-ben hívták először a Kovács Márton billentyűssel kibővült zenekart egy fellépésre. 1996-ig három fővel működtek, majd egy ideig Kovács Sándor szaxofonos is csatlakozott hozzájuk. 2007-ig muzsikáltak együtt, ám ekkor tragikus hirtelenséggel, közúti baleset következtében elvesztették a székely barátot, a kitűnő zenésztársat, Vass Tibort. Ez mindnyájuknak nagyon nehéz időszak volt. Leállni azonban nem lehetett, mert olyan nagy népszerűségre tettek szert, és annyi meghívásnak kellett eleget tenniük, hogy a muzsikálást folytatniuk kellett. A régi székely jó barát, Lázár Lehel lépett az elhunyt társ helyére, aki hegedűn játszik. Azóta ebben a hármas felállásban muzsikálnak. A zenekar egyre ismertebb már nem csak az áttelepült erdélyiek körében, de mások is szívesen hívták, hívják őket bálokba, esküvőkre, táncházakba, iskolai és egyéb rendezvényekre is. A Vecsési Tavaszi Fesztivál állandó muzsikusai voltak, az Orbán Balázs Erdélyi Kör és a Megmaradunk 3000 Vecsés Magyar Kultúrája Ápolásáért Alapítvány farsangi és szüreti báljain is rendszeresen ők muzsikálnak. Felléptek már Gyömrőn, Maglódon, Dunavarsányban, Budakeszin, Pátyon, Kerepesen, Diósdon is. Alig győzik az igényeket kielégíteni. Az ajánlólevelük saját muzsikálásuk. Szinte minden műfajban otthon vannak, de leginkább a magyar népzene a sajátjuk. Az áttelepült erdélyi sorstársaiknak, de az itt élő magyaroknak is szívhez szólóan tudnak zenélni. Bizton tudják, mit igényel tőlük a muzsikálásban a közönség bemelegítőként, mit kell játszaniuk éjfélig, mikor kell együtténeklésre, szusszanásnyi pihenésre késztetni a közönséget, s milyen szívet tépő dalokat kell játszani a még hajnalban is maradni akaró és a honvágytól elnehezült lelkeknek.

Számára a székelység elsősorban azt jelenti, amit az őseiktől tanultak: becsületes, szorgalmas, megbízható embernek maradni, bárhol is éljenek. Nagyon fontos nekik a hagyományos értékek átadása gyermeküknek éppúgy, mint keresztény szellemben nevelni őt. A zene szeretetét Dávid fia is örökölte, aki a Vecsési Zeneiskolában 6 évig tanult a zongora szakon.