Budapesten született 1933. július 17-én.

Az elemi iskolát Vecsésen végezte el, majd mozdonyvezető édesapja révén az anyaországhoz visszatért Észak-Erdélybe, a MÁV Szatmárnémeti Vasutas Nevelőotthonának nyolcosztályos gimnáziumába került. A háborús frontok miatt azonban csak egy osztályt végezhetett el Szatmárnémetiben, majd hazakerült Vecsésre a Mária utcai családi otthonba, amit lebombáztak. A szülők állították helyre a lakásukat és ő naponta ingázott vonattal Budapestre, ahol 1952-ben a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1958-ban szerzett diplomát.

Középiskolai és egyetemi évei alatt aktívan részt vett a sport- és kulturális életben. Tagja volt a bajnokságot nyert a vecsési kézilabdacsapatnak és a gimnázium kosárlabda csapatának. Évekig ő játszotta a bonviván szerepeket a Jókai Színjátszó Kör operett előadásain, későbbi felesége, Somogyi Ilonka primadonna oldalán.

1958-tól Vecsésen lett körzeti orvos. A kerékpárján majd egy kismotoron a betegeihez robogó orvos jellegzetes és sajátos jelenség volt a Felsőtelepen. 1968-1975-ig ügyvezető községi orvosnak nevezték ki. Közben letette a reumatológiai szakorvosi vizsgát és 1975. március 1-től a Szolnoki Kórház és Rendelőintézet orvosa, majd főorvosa lett.

Felesége, Somogyi Ilonka (Budapest, 1934. július 6.) 1952-1958 között a Zeneművészeti Főiskolán énekművész-tanári diplomát szerzett. 1958-tól az Országos Filharmónia szólistája és a Rádióénekkar tagja, de a vecsési Jókai Színjátazó Körben is a férjével számos nagyszerű operett alakításukért tapsolta meg őket a hálás vecsési közönség. 1975-től a szolnoki Bartók Béla Állami Zeneiskola magán énektanára és tanszékvezetője.

1997-ben, nyugdíjas korukban visszatértek a vecsési Eötvös utcai lakásukba. 1981-ben a Szocialista Kultúráért érdemérmet kapott és munkásságát Vecsés Önkormányzata 2002-ben Pro Urbe díjjal ismerte el. Két fiúk született, az egyik 1959-ben és a másik 1961-ben. Nagyobbik fiúk kiállítássszervező és dekoratőr, a másik fiúk elismert hajóskapitány lett.