1924. november  22-én született a Tolna megyei Csikóstöttösön, és Vecsésen hunyt el 2011. február 19-én.

A MÁV Dombóvári Fűtőházban karbantartó lakatosként kezdte  munkás életét, majd a háború után 1947-ben Vecsésre kerültek, ahonnan a MÁV Északi Főműhelybe járt dolgozni. Az 1950-es évek elején elvégezte a vasútgépészeti technikumot és a MÁV Tervező Intézetbe került, ahol tervező technikusként illetve műszaki rajzolóként dolgozott, és kapcsolatba került a vasutas eszperantákkal. Akkor az úgymond proletár nemzetköziség miatt a hazánkban és Kelet-Európában uralkodó ideológia is kedvező hátszelet adott az eszperantónak. Megtanulta a lengyel Zamenhof által alapított mesterséges nyelvet és szakmai, majd irodalmi fordításokat végzett.

A világ számos országában élő eszperantistákkal levelezett. 1957-től volt tagja a Magyar Eszperantó Szövetségnek, vagyis a Hungara Esperanto-Asocionak (HEA). A Magyarországon tartott Eszperantó Világkongresszus idején egy lengyel eszperantista családot szállásolt el Vecsésen, akiknek egy világtalan kislányuk volt. A kislány, Susanne iránti együttérzésből kezdett el gyermekkönyveket és mesekönyveket eszperantó nyelvre fordítani és azokat Braille pontírásos változatban füzetsorozatként elkészíteni. Az így szerzett tapasztalatok indították arra, hogy vecsési otthonában a világtalan emberek megsegítése érdekében a Braille pontíráshoz egy speciális berendezést készítsen. Több próbálkozás után ez sikerült is neki. Petőfi Sándor magyar költő összes költeményét e berendezés és a családja, valamint Dr. Szegedi Mihály egykor Vecsés-Kertekalján a Tündér utcában élő vasutas eszperantista jogász segítségével eszperantó nyelvre, majd Braille írásra tették át. Ez a füzetsorozatként megjelenő pontírásos kötet a világ számos országába eljutott és hirdette Kínától Angliáig, az USA-tól Ausztráliáig a magyar költőzseni nagyságát és egyetlen védőbástyánk: a magyar nyelv szépségeit.

Fordítói munkáját 1989-ben a Magyar Eszperantó Szövetség "Honorinsigno de HEA" Emlékéremmel ismerte el. Győri Évával kötött házasságából két gyermekük született. István (1948, lakatos) és Éva (1953, kereskedő, dadus). Lánya az egykori Károly utcai Gonda-féle vegyesboltban tanulta ki a kereskedő szakmát.