(2220 Vecsés Margit u. 20.) Budapesten született 1912. február 8-án és Vecsésen hunyt el 1987. szeptember 29-én.
Rákoscsabán járt elemibe, és a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett 1931-ben. Bevonult tényleges katonai szolgálatra, ahonnan 1932-ben szerelt le karpaszományos őrmesterként. 1935-ben tartalékos zászlós, 1937-ben tartalékos hadnagy lett. 1932-1937 között Rákoshegyen, Valkón, Rákoscsabán fizetés nélküli jegyzőgyakornok. 1937-ben felvették a szombathelyi jegyzői tanfolyamra, amit 1939-ben sikeresen elvégzett. Ettől kezdve Rákosligeten, Alpáron, Újkécskén és Tápiósülyben segédjegyző, 1948-tól főjegyző.
Tápiósülyi működése közben, 1945. március 7-én, polgári személyként a szovjet csapatok málenkij robotra hurcolták el, ahonnan csak 1947. június 14-én térhetett vissza. 1950. október 1-től Vecsésre kerül vezető jegyzőnek. Október 29-én, a tanácsválasztáskor vb.titkárnak választották meg. Feladata a tanácsszervezet szakigazgatási szervének kialakítása, megszervezése volt. Erre az időre esett az új tanácsháza (jelenlegi önkormányzati székház) átvétele és berendezése is. 1953 áprilisában a kommunista diktatúra „az ellenség köztünk van” időszakában korábban viselt főjegyzősége miatt indoklás nélkül elbocsátotta állásából. Ezután a Közlekedési Építő Vállalatnál, majd 17 éven át a vecsési Állami Gazdaságban dolgozott. 1970-ben került vissza a tanácshoz főelőadóként, ahonnan 1973. április 30-án ment nyugdíjba.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.