(2220 Vecsés Telepi u. 44.) Hódmezővásárhelyen született 1923. július 16-án és Vecsésen hunyt el 2011. március 6-án.
Az Országos Védőnőképző Intézetben szerzett oklevelet 1945-ben. Friss diplomásként már másnap kinevezték a vecsési védőnői szolgálathoz. Nagy szakértelemmel, lelkiismeretességgel, fáradtságot nem ismerve tevékenykedett 43 éven át. 1989-ben ment nyugdíjba. Ezután 1992-ig a Rendelőintézetben csoportvezető nővér volt. 1993-tól a Családsegítő Szolgálatnál fejtette ki áldásos tevékenységét. Nevéhez fűződik a védőnői szolgálat tartalmi megszervezése. Munkáját mindvégig a hivatástudat jellemezte és vezérelte. Működésével elévülhetetlen érdemeket szerzett a csecsemőhalandóság csökkentésében (1928-ban ez 18,2, 1960-ban 3,6 ezrelék volt). Az anya- és csecsemővédelem minden területén példamutatóan helytállt, amellyel elnyerte a község lakosságának tiszteletét.
A Vecsés Város Önkormányzata mellett működő Szociális Bizottság munkájában hosszú időn át külső szakértőjeként vett rész. Munkásságát Vecsés Nagyközség Önkormányzata 2000-ben Vecsés Díszpolgára címmel ismerte el.
65 évnyi szolgálat után hunyt el 2011-ben, és végső akarata szerint szülővárosában, a hódmezővásárhelyi temetőben helyezték örök nyugalomra.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.