(2220 Vecsés Petőfi u. 41.) Budapesten született 1938. december 5-én és Vecsésen hunyt el 1983. április 2-án.

17 évesen már a vecsési felnőtt csapatban játszott. Képességeire a Budapesti Honvéd is felfigyelt, próbajátékra hívta meg, ahol szárkapocscsont törést szenvedett. Gyógyulása után pár évig Újhartyánban futballozott, de az első hívó szóra hazajött, és hosszú éveken át biztos tagja, oszlopa volt a vecsési csapatnak. Kitűnően kezelte a labdát, fejjel, lábbal egyaránt biztos volt. Védőként is sokszor előre tört, és több gólt rúgott. Annak a legendás vecsési együttesnek volt a tagja, amely a járási bajnokságtól az NB II-ig töretlenül menetelt előre. 32 évesen hagyta abba az aktív sportolást, de ifjúsági edzőként élete végéig tevékenykedett.

Gépipari technikumot végzett, és a VIZÉP műszaki csoportvezetőjeként dolgozott, amikor 44 éves korában egyik percről a másikra elragadta a halál. Felesége, Vadas Éva 1957-ben végezte el a Leőwey Klára Tanítóképzőt. Monoron, Üllőn, majd a vecsési felsőtelepi iskolában tanított, ahol 1979-től igazgatóhelyettes volt. Kitűnően hegedült és részt vett a helyi ének- és zenekarok munkájában is.