1936-ban született Vecsésen és 2004-ben a svédországi Vesteris-ben hunyt el.
Az általános iskolai tanulmányai után Budapesten a Steinmetz Miklós Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően az ELTE Bölcsészettudományi Karának a hallgatója lett, s magyar irodalmat és skandinavisztikát tanult. Az 1956-os forradalom előtt a József Attila Irodalmi Kör egyik megalakítója és a kör lapjának, a „Pestszentlőrinc”-nek a felelős szerkesztője volt.
Az 1956 októberében, a magyar forradalom és szabadságharc idején megjelenő Lőrinci Újság főszerkesztőjeként és az újság vezércikkének szerzőjeként írta be nevét a magyar történelembe. A forradalom leverése után a rendőrség kereste, és a saját biztonsága érdekében sikerült disszidálnia. Svédországban telepedett le és az egyetemi tanulmányait a Stockholmi Népegyetemen fejezte be. Élénk figyelemmel kísérte Magyarország forradalom utáni sorsának alakulását. Az 1956-os emlékeiről nyugati lapokban, rádióműsorokban is beszámolt. Tehetségét és skandináv elkötelezettségét a svéd fővárosban felismerték és 1969-től a Stockholmi Népegyetemen svéd nyelvészetet tanított. A svédországi svéd és magyar nyelvű irodalom kiemelkedő alakja. Sokat publikált és fordított.
Kiemelekedő munkája a Rendszeres svéd nyelvtan c. könyve, amely egyetemi jegyzetként is megjelent Svédországban. 1993-ban Pillanatképek címmel jelent meg Budapesten az első novelláskötete. Több szépirodalmi könyvet fordított magyarról svédre és svédról magyarra, amelyek közül kiemelkedik Móricz Zsigmond Árvácska c. kötetének svéd fordítása. Élete során 72 svéd, dán, norvég, izlandi és Feröer szigeteki szerzőtől fordított nagyar anyanyelvünkre, és 41 magyar költőnket, prózaírónkat mutatta be a skandináviai olvasóknak. A finnországi Vasában megjelenő Horizont c. irodalmi folyóirat 1998-ban egy különszámot szentelt Mervel Ferenc erdélyi összeállításának, és a 2000. évi 2. számában pedig Kárpát-medencei magyar szerzők írásaiból készült válogatást jelentetett meg. 2003 őszén jött egy újabb különszám az ő fordításaival Gränslös ungersk lyrik / Határtalan magyar líra címmel. Egyéb fordításai 1994-ben egy önálló kötetben, Északi verscsokor címmel svéd, dán, norvég, izlandi és Feröer szigeteki nyelvjárásokban jelent meg Stockholmban. A Légyott északi fénnyel c. skandináv elbeszélőktől fordított kötete 1997-ben, a Kék fjord, ezüst sirály c. skandináv költők verseinek fordítása 1998-ban, a finnországi svéd írók irodalmi alkotásainak fordítása Fehér éjszakák címmel 1999-ben Marosvásárhelyen a Mentor Kiadónál jelentek meg. A Széphalom Könyvműhely a 2004. évi Nemzetközi Könyvfesztiválra további három Mervel fordítású verseskötetet adott ki.
A Magyar Írószövetség Mervel Ferencet felvette tagjai sorába és 2004-ben a Pro Cultura Hungarica díjjal tüntette ki. A Vesteris-ben bekövetkezett haláláig az Ághegy című nyugati emigráns magyar irodalmi folyóirat munkatársa volt. A budapesti Eötvos Kollégium hallgatói által alapított Északi Fény Kulturális Társaság skandiavisztikai könyvtárát róla nevezték el.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.