Az építőanyag-kereskedéssel foglalkozó Bau-Styl Kft. vecsési telepvezetője (2220 Vecsés Lőrinci út 108).

1965-ben született Lövétén, az erdélyi Hargita megyében, egy római katolikus bányász család második gyermekeként. Az általános iskola 1-4. osztályát szülőfalujában végezte, majd az 5-8. osztályt Székelyudvarhelyen, ahol délelőtt zenei képzés folyt, délután pedig általános iskolai oktatásban részesültek a gyermekek. A 9–12. osztályt Székelyudvarhelyen a Bányai János Műszaki Szakközépiskola délelőtti oktatásain folytatta, s mellette délután a székelyudvarhelyi Népművészeti Iskola zenei képzésén vett részt. Kora gyermekkorától érdeklődött a zene iránt, s először citerán játszott.

1983-ban érettségizett, s még ebben az évben besorozták a román hadseregbe, katonai szolgálatra. 1985-ben szerelt le, s 1992-ig a szentegyházai vasüzemben dolgozott. Zenész társait, Pál László dobost és hegedűst Oroszhegyről, Kovács Márton billentyűst Csehétfalváról iskolás korában, az Ifjúsági Házban ismerte meg.

Vass Tiborral együtt 1983-ban alakították meg a Siculus Zenekart, amely 1992.-ig – amíg el nem jöttek Magyarországra - a környék legkedveltebb együttese volt. A magyar-székely sors azonban Vecsésre sodorta őket, s itt telepedtek le.

Feleségével, Lázár Matilddal három gyermek boldog szülei. Lehel fiúk még Csíkszeredán született (1986), és Szilárd is ugyanott (1989), de Mónika lányukat már Budapesten anyakönyvezték (1998). A székely család hagyományos életmódját, életrendjét Vecsésen is hűen őrzik, és ennek szellemében nevelik gyermekeiket. A székely életvitelre jellemző, hagyományos tevékenységekre és emberi tartásra is megtanítják gyermekeiket, amelyeket a hazai családok jórészt már elfelejtettek és ezért nem képesek továbbadni sem. Nincs az a feladat, amit ne tudnának elvégezni, s amiben ne tudnának összefogni, és kölcsönösen segíteni egymást.

Gyermekeik tovább örökölték a zene és a néptánc szeretetét. A székely család hagyományosan nagy gondot fordít arra, hogy gyermekeik elég korán megtanulják a táncot ropni. Nincs olyan székely bál, ahol az apróságok ne együtt járnák a táncot a felnőttek között. Mindkét fiúk tagja volt a Labdarózsa Népdalkörnek, ahol citerázni is megtanultak. Szilárd jelenleg a bugyi Csenkesz néptánccsoport tagja. Mónika három éves korától énekelt a Labdarózsa Népdalkörben, és a budapesti tanulmányai miatt maradt el a népdalkörtől. Mónika 2008-ban Törökszentmiklóson a KÓTA Területi Minősítőjén egyéni énekes kategóriában kiváló eredményt ért el, s hét évig tanult zongorázni a Vecsési Zeneiskolában. Mindhárom gyermek amatőr szinten már zenél.

A gyermekeiket hagyományukhoz híven a római katolikus vallás keretében nevelik, hogy a magukkal hozott értékeket átadhassák nekik. 2003-2010 között a Megmaradunk 3000 Alapítvány Kuratóriumának a titkára volt. A Labdarózsa Népdalkör fellépő ruhájának vásárlásában a székelyföldi Lövétén sokat segített és a számla felét is fizette Szabolcsi Hubertnénak, a Megmaradunk 300 Alapítvány vezetőjének, mert így a székely népviselet megismerését és megőrzését is segíthette a szülőföldtől távoli Vecsésen. Az ő irányításával alakult meg az első vecsési magyar néptáncegyüttes, a Vadrózsa Néptánccsoport, amelynek a tagjai boldog pillanatokat élhettek át a székely népdalok és az erdélyi magyar csárdás megtanulása közben. Sajnos a helyi anyagi és egyéb körülmények a mai napig sem igazán kedveztek a néptáncegyüttes munkájának, s ezért egy idő után az együttes megszűnt.

A háromtagú Siculus zenekar azonban Vass Tibor váratlan elvesztése után is tovább működik, és hegedűsként ő lépett a helyére az együttesben, A vecsési szereplések mellett hívják őket Gyömrőre, Maglódra, Dunavarsányba, Budakeszire, Pátyra, Kerepesre, Diósdra és már nem csak az Erdélyből áttelepült székely közösségekbe.