Az 1961-ben és 1986-ban megjelent vecsési helytörténeti monográfiák szerzője. Tevelen született 1916. április 8-án és Budapesten hunyt el 2001. június 26-án. Vízimolnár édesapja az I. világháborúban esett el.

Szekszárdon érettségizett és 1940-ben a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári diplomát szerzett. 1942-ben Szegfű Gyula professzornál védte meg doktori disszertációját. Még abban az évben bevonult katonának és orosz hadifogságba esett, ahonnan 1948 decemberében szabadult.

A Fővárosi Levéltárban a levéltárosi ranglétra minden fokát megjárta, miközben az Eötvös Kollégium tagja lett. 1952-ben áthelyezték a Pest Megyei Levéltárba, ahol 1957-től 1981-ig, a nyugdíjazásáig az intézmény igazgatója volt. Ő hozta létre a levéltár aszódi raktárát és Nagykőrösön illetve Vácott a fióklevéltárakat, és mentette meg a ráckevei koronauradalom értékes levéltárát. Ő kezdeményezte és indította el a Pest megye múltjából és a Pest Megyei Levéltári Füzetek sorozatokat.

Jelentős volt a levéltár-elméleti munkássága. Megírta Alsónémedi és Vecsés történetét. Évekig volt a megyei honismereti bizottság elnöke. 75. születésnapján Andrásfalvy Bertlan miniszter Életmű díjjal ismerte el munkásságát.