Lajosmizsén született 1922. április 4-én és Vecsésen hunyt el 1985. szeptember 25-én. Fiatal fiúként került Vecsésre.

Az EVIG-ben tanult lakatosnak, és technológusként onnan is ment nyugdíjba. Gyerekkora óta vonzotta a kerékpársport. Versenyszerűen az FTC-ben sportolt és 1940-ben megnyerte az országos ifjúsági hegyi-bajnokságot. Ezután 16 éven át egymást érték a versenyek, a sikerek, a győzelmek. Aranyérmes lett a nemzetközi Békeversenyen (1951), a mezei bajnokságban, az MSZBT emlékversenyén (1951), a Budapest– Sztálinváros-Budapest (1954) körversenyen, a 140 km-es országúti versenyen (1955), a Dunántúli Körversenyen (1956). Második volt az országos csapatbajnokságon (1944), a Kerékpáros Szövetségi versenyen (1944), a 200 km-es országúti bajnokságon (1951).

Ezeken kívül számtalan országos és nemzetközi bajnokságon, emlékversenyen indult és az élbolyban végzett. Legnagyobb sikere az 1947-es világbajnokságon való részvétel és az 1951 évi Varsó–Berlin–Prága versenyen elért második helyezése. Évtizedeken át oszlopos tagja volt a magyar országúti kerékpáros sportnak.