(2220 Vecsés Fő u 19). Vecsésen született 1872-ben és itt is hunyt el 1956-ban.

1901-től 1918-ig volt Vecsés község főjegyzője. Ő és Róder Imre alapították meg 1902. augusztus 31-én az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, melynek első elnöke lett. Az 1902-ben megszervezett Legeltetési Bizottság (Legelőbirtokosság) jegyzői tisztét töltötte be. 1911-ben 10 holdas birtokán bolgárkertészetet létesített, és ezt a termelési módot széles körben igyekezett a községben elterjeszteni.

Fia, Kiss Kálmán (Vecsés 1897- Vecsés 1933. március 31.) árvaszéki képviselő volt.

1910-ben a falusi felső iskola termében megalakult református fiókegyházközség, majd az anyaegyházközség első főgondnokának őt választották meg. 1924-ben a református templom építésére az egyházközség által felvett hitelekhez a saját birtokát jegyezte fedezetként. A református gyülekezet 1935-ből származó jegyzőkönyve és későbbi dokumentumok is igazolják, hogy lelkiismeretesen viselte gondját a sajátja mellett a református gyülekezet ingóságainak is. Amikor 1944 végétől a református templomot és a gyülekezeti házat a szovjet hadsereg frontkórházi konyhának és étkezdének használta, és az orosz katonák minden éghetőt eltüzeltek a gyülekezeti házban működő kórházi konyhán, a református templom padjainak egy részét is, a másik részét pedig a front idején Kiss Lajos ny. főjegyző, református főgondnok a saját udvarán széna alá rejtve őrizte. 

Az 1956-os forradalom évében temették el a Vecsési temetőben.