(2220 Vecsés Dózsa Gy. u 14/a) Zalalövőről került Vecsésre 1940-ben. Celly néni az Achim András utcában egy bérelt házban kezdte meg zongoratanításait. Rendkívül jó pedagógus volt. Tökéletes hallása és ritmusérzéke, tévedhetetlen füle minden kis hibát észrevett.
Fölényes pedagógiai tudását következetesen érvényesítette tanítványainál. Szigorú, következetes, de igazságos volt, nem lehetett egy hangot sem megszólaltatni megfelelő koncentráció, odafigyelés nélkül. Zenei stílusismerete csodálatos volt. Még idősebb korában, 70 évesen is bejárt Pestre, ahol zeneoktatók részére tanfolyamokat tartott Bartók-stílusáról, új zeneművekről, új pedagógiai módszerekről.
Mikor a zeneoktatást államosították, 1948-ban megalapította és a haláláig vezetette a vecsési zeneoktatói munkaközösséget. Zongora, hegedű, harmonika, ének, szolfézsoktatás folyt akkor Vecsésen, kitűnő tanárokkal. A tanuló létszám 80 gyermek volt. Az iskola tanulói szép sikerekkel, rendszeresen részt vettek a Felsőgödön, Cegléden, Abonyban és a monori járásban tartott hangversenyeken. Tanítványai közül többen választottak zenei életpályát.
(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.