(2220 Vecsés Major u. 7) Székelyföldön, Balázsfalván született 1899. március 7-én és Cegléden hunyt el 1979. július 23-án.

1917-ben a kolozsvári Unitárius Gimnáziumban érettségizett. 1921-ig sorkatonai szolgálatot teljesített és román hadifogságba esett. 1921-1925 között a kolozsvári Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát. A sebész szakorvosi képesítést a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1929-ben szerezte meg. 1931-ig a budapesti Honvédkórház sebésze. 1931-1938 között a győri helyőrségi kórház sebész főorvosa főhadnagyi rangban. 1938-39-ben a kassai, 1940-1944-ig a kolozsvári helyőrség sebész főorvosa.

1945-1949 között orosz hadifogságban volt. 1949-1950-ben, mint OTI orvos működött Pesterzsébeten, majd Rákospalotán. 1950-ben került Vecsésre körzeti orvosnak. 1966-ban ment nyugdíjba, és visszavonult, a maga tervezte erdélyi stílusú családi házába. 1966-1973 között nyugdíjasként dolgozott a lőrinci sebészeti szakrendelőben.

Tudományos munkásságát igazolja a Harctéri sebészet című könyve, amely 1943-ban jelent meg. A Fejfák Erdélyben című fényképes tanulmánya 1974-ben került ki a nyomdából. A II. világháborús emlékek című kis könyvét 1993-ban –már halála után – a Honvéd Hagyományőrző Egyesület adta ki.

Számos kitüntetésben részesült. Hobbija a fafaragás volt. Saját maga által faragott kopjafa alatt nyugszik a vecsési temetőben. Munkásságát Vecsés Város Önkormányzata 2000-ben posztumusz Pro Urbe díjjal ismerte el.