(2220 Vecsés Kölcsey u. 16). Budapesten született 1894. január 5-én és Braziliában, Bello Horizonteban hunyt el 1977. december 2-án.

1920-ban került Vecsésre feleségével, aki kerámikus művész volt, és Márta lányukkal. Szorgalmasan festette csendéleteit, tájképeit, portréit. Több alkotása Vecsésen is gazdára talált, és ma is fellelhető. A Nemzeti Szalon kiállításain 1931 júniusában és szeptemberében, valamint 1932 szeptemberében és decemberében vett részt, ahol a képei sikereket arattak. A festés mellett színdarabokat is írt: a Péter című három felvonásos vígjátékot, a Dzsáta című egy felvonásos drámát és a Múzsa című egy felvonásos bohózatot. Ez utóbbi kettőt a helyi színjátszók bemutatták a felsőtelepi tornateremben azon a kiállításon, amelyet a művész külföldi útjának támogatására szerveztek.

1934. január 19-én kelt útra. Először Firenzébe utazott, majd pár hónap múlva Párizsba. Tanulmányozta a képtárak anyagát, a nagy festőket. Fenntartásához, megélhetéséhez, valamint a további utazás költségeihez kitűnő portréképei segítették hozzá. Végül megérkezett Sao Paolóba. Itt is a portréfestészet hozta meg számára az anyagi jólétet és az ismertséget. Élénken hatott rá a brazil táj szépsége, különleges forma és színvilága. Egy ideig élt Rio de Janeiróban is, de végül a csendesebb Bello Horizontét választotta. Ott halt meg 83 éves korában.