(2220 Vecsés Fő út 110). Zavaron született 1893-ban és Budapesten hunyt el 1967. január 1-én.

A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát 1916-ban. Ügyvédi-ügyészi és bírói vizsgát tett. Részt vett az I. világháborúban és megkapta a III.o. Vitézségi Érdemérem kardokkal, Sigmund Laudis Érdemérem kardokkal, a Károly csapatkereszt és a német vaskereszt kitűntetéseket. 1918-ban költözött Vecsésre sógorához, dr. Nagy Miklóshoz, és kezdte meg ügyvédi tevékenységét. Irodája jelentős hírnévre tett szert.

Pest vármegye tiszteletbeli főügyésze volt. Nagy barátja volt Dr. Kellner Mátyás vecsési orvosnak, és illusztris tagja a helyi társadalmi életnek. Több helyi egyesületnek volt vezetőségi tagja, köztük a VSC sportegyesületnek is. Közvetlenül a II. világháború előtt, 1938-ban készült el a Fő utcai emeletes családi háza, amely egyik legrangosabb épületnek számított. Ebben a házban volt a háború végén a német parancsnokság, majd szovjet katonai kórház lett. Az államosítás előtt, hogy el ne vegyék, vagy idegen családok kerüljenek bele, odaköltöztette az öccsét, Dr. Hideghéthy Lászlót és családját. Egyetlen szoba maradt neki, aprócska konyhával és az oroszok által tönkretett fürdőszobával, ahol a saját házában lakóként élhetett élete végéig, 1967. január 1-ig. A házat 1947-ben államosítottak.

A diktatúra vecsési káderei ügyvédi munkáját korlátozták, aztán kikiáltották úgymond reakciós és fasiszta ügyvédnek. A háború után volt már a háza napközi otthon, tanári lakás, SZDSZ és CNÖK székház, a Hídépítő Vállalat irodája, a gyámhatóság székhelye, majd felreppent a hír, hogy ott lesz a falumúzeum, de bárki is vette igénybe, az épületet akkor is, ma is Hideghéty házként azonosítják a vecsésiek, amelyben jelenleg a gyámügyi és a közjegyzői iroda működik.