Halomi Zsigmond halomi (halomegyházi) földbirtokos. Születésének idejét nem ismerjük.

1474-ben Báthori országbíró utasította a budai káptalant a Vecsésen birtokkal rendelkező Vecsési Miklós panaszának vizsgálatára. Történt ugyanis, hogy az 1437-ben Zsigmond király idejében Halom (Holm, Halomegyház) községben utód nélkül elhalálozott Halomi Zsigmond birtoka a koronára szállt vissza. Erzsébet királyné azonban ezt a birtokot Bothos István váci káptalannak adományozta. Bothos Péter – a káptalan testvére – és annak fiai fegyverekkel rátörtek a vecsési nemes uraságra és birtokára. A birtok egy részét elfoglalták, halastavát lecsapolták, s a bandérium fegyveresei a birtokon szolgálókat, jobbágyokat sem kímélték. Önmagában az is hosszadalmas – évtizednél is hosszabb – feudális birtokper elindítója volt, hogy Halomi Zsigmond birtokát Erzsébet királynétól a váci káptalan kapta. Ugyanis a Halomi uraság egyenes-ági (vérségi) rokonai, Vecsési Mihály fia, László, valamint Ábrahám és János népes családjai a királynői döntés ellen nyomban tiltakoztak. A szokásos feudális peres eljárás vette kezdetét, amelyben a meglepő fortélyok sem hiányoztak. Sőt az időközben Thahi nemesi előnevet felvett Bothos család még egy megfélemlített vecsési jobbágyot, bizonyos Thar Istvánt, mint hamis tanút is felvonultatott, ami tovább bonyolította az ügyet. Hosszú feudális pereskedés után a birtok egy vérségi örökös, a Vecsésen birtokos Vecsési Miklós fiainak tulajdona lett, de a török hódítások alatt ez a család is meggyengült és 1660-ban utód nélkül kihalt.

A török hódoltság idején dezertává, elhagyott pusztává vált Halom (Halomegyház) és Vecsés is pusztaként szerepelt a korabeli térképeken és az ottani birtokokért hatalmas feudális perek kezdődtek. Ezekről Orosz Károly helytörténész, mérnök-újságíró a Feudális birtokperek a középkori Pest vármegyében, Vecsésen és Üllőn c. dolgozatában és előadásaiban emlékezett meg. Az akkori viszonyoknak megfelelően ugyanis a tönkrement főúri birtokokat az ellenreformáció idején a bécsi udvarnak és a katolikus egyháznak szolgálatokat tevő családoknak adományozták. Ezeket a birtokokat azonban a XVIII. század végétől, s még inkább a XIX. században többnyire görög és zsidó bankárok vásárolták fel. Így került a Grassalkovich birtok a XIX. század közepén Báró Sina Simon bankár, a Halomi birtok pedig a Halmy Deutsch család tulajdonába.