(2220 Vecsés, Bajcsy Zsilinszky út, MÁV Állomás épülete) Édesapját, Goldmann Vilmost 1902 márciusában helyezték át a felvidéki Pöstyén állomásról Vecsésre, és kinevezték állomásfőnöknek. Az izraelita család így a vecsési indóház épületének emeleti szolgálati lakásában élt. Ott született a fia, György 1904. december 21-én és 1945. január 19-én Dachauban a fasizmus áldozata lett.

Iskoláit Pesten járta. A Képzőművészeti Főiskolát 1924-1929 között végezte el, Kisfaludy Strobl Zsigmond tanítványaként. Ezután Párizsba ment, hogy tudását fejlessze. Egy párizsi kiállításon bemutatták Önportré című szobrát, amivel díjat nyert és kitűnő kritikát kapott. Hazajövetele után a kommunista mozgalom VII. kerületi vezetője lett. Megalakította és aktív tagja volt a Szocialista Képzőművész csoportnak. 1942-ben elfogták és kommunista szervezkedésért életfogytiglani fegyházra ítélték. A Margit körúton, majd a Szegedi Csillag börtönben ült. A front elől a börtön foglyait Dachauba szállították, ahol pár nappal a tábor felszabadítása előtt halt meg.

Munkásságának Jancsó Miklós állított emléket egy dokumentumfilmben. Szobrainak többsége a Nemzeti Galériában található. Leghíresebb művei: Önportré (1927), Anna néni (1928), Munkás (1929), Ülő munkás (1934), Rendőr (1936), Mosakodó lány (1939), Fésülködő nő, Elemisták, Bottyánszky Margit grófnő (1939). Az 1929-ben készített Munkás c. szobrának 1968-ban készített élethű másolata az 1980-as évek végéig a Halmi telepi iskola előtt állt. Műveinek gyűjteményes kiállítása a József Attila Művelődési Házban volt 1974-ben. Szülőházára, a vasútállomás Lokomotív vendéglő illetve Játékszalon felőli falára az emléktáblát akkor helyezték el. Az 1990-es években illetéktelenek a falról a táblát leszerelték és a Halmi telepi iskola előtti szobrával együtt elvitték, s jelenleg is ismeretlen helyen vannak.