Ny. szaktanár, nemzetiségi helytörténész, családtörténész, a Kulturverein Vecsés elnöke (2220 Vecsés, Hársfa u. 2.).

Már a Kádár érában óriási munkát végzett a vecsési nemzetiségi helytörténet aprólékos feltárásával, a sváb identitás erősítésével. A vecsési nemzetiség 1994-ben a Nemzetiségi Önkörmányzat elnökévé választotta. A Monoron tanító szakember tovább gyűjtötte a sváb hagyományok és szokások dokumentumait, fotókat, a svábok által használt eszközöket. Sokat tett a falusi iskolában a német nyelv visszahonosításáért, amiért olykor a feszültségek vállalásától sem riadt vissza. Nagy szerepe volt a Rheinstettennel kialakított testvérvárosi kapcsolatok megerősítésében, a Fő úton felépült új nemzetiségi iskola felépítésének ügyintézésében, a többi vecsési iskolában és óvodában a német nyelvoktatás és a hagyományőrzés erősítésében, a német nyelvű vers és prózamondó versenyek, a sváb néprajzi események felfrissítésében.

Magyar és német nyelven rendszeresen publikált a vecsési és regionális újságokban, a Magyarországi Németek Országos Szövetsége lapjában, a Neue Zetungban. Meghatározó szerepe volt a vecsési Tájház kialakításában, az ott kiállított és bemutatott nemzetiségi tárlatok, nemzetiségi helytörténeti anyagok összegyűjtésében és rendezésében. Mindezek mellett a Falusi Ó-Plébánia Római Katolikus Egyházközség világi vezetőjeként, vezetőségi tagjaként is sokat tett a svábok lelki erősítéséért, a hadifoglyok és málenkij robotra elhurcoltak emlékére szervezett regionális jellegű hadifogoly misék szervezéséért, az újratelpítési ünnepségek megtartásáért, a régi németnyelvű egyházi énekek összegyűjtéséért, a templom falán a svábok történetének keserves és örömteli eseményeinek emlékére állított emléktáblákért, a Gazdakörben rendezett kiállításokért, ünnepségekért, a Káposztafesztek sikereiért. 

A sváb közösség mindeneseként kiadta a falusi templom Historia Domus-át, a vecsési malenkij robotra elhurcolt svábok hadifogoly naplóját. Pável Rita: Vecsésiek a szovjet hadifogoly- és munkatáborokban (1945-1950) című tanulmánya vezeti be az elhurcoltak keserves történetét bemutató Ember az embertelenségben című kötetet, amely az ő szerkesztésével, a Kulturverein−Vecsés kiadásában jelent meg. És így jelenhetett meg az ő közreműködésével több más kiadvány, amelyekkel saját nemzetiségének közösségi tartását erősíthette. Mindezeken túl rangos virágkertész hírében áll és szereti kertjében is a rendet.

Vecsésért és a sváb nemzetiségért végzett munkásságáért 1997-ben Vecsés Nagyközség Önkormányzata Pro Urbe díjban részesítette. 2003-ban Rheinstetten városától Ehrenamt Preis der Stadt Rheinstetten díjat, a Magyarországi Németek Országos Szövetségétől 2003-ban Für die Ungarndeutschtum in der region Nord, 2009-ben Ehrennadel in Gold für die Ungarndeutschtum kitüntetést, 2009-ben pedig a Városi Önkormányzattól a Vecsés Díszpolgára címet kapta.