Fiatalon kapcsolódott be egy vállalati énekkar munkájába ahol nagyon jól érezte magát. Ezért iratkozott be a Vásárhelyi Zoltán által irányított munkáskarnagy képzőbe, amit sikeresen el is végzett. Több fővárosi munkáskórus karnagyaként vált ismertté a neve.

A Vecsési Dalkörnek 1938-1949-ig volt a vezetője. Az új, modern zenével, hangzásokkal, félrerakta az addigi hagyományos és idejét múlt stílusú karének-stílust, és Bartók, Kodály, Szervánszky és a többi magyar szerző művét tűzte műsorára. A Vecsési Dalkör tagsága nem szívesen fogadta a változtatásokat, és sohasem szerette meg igazán e műveket. Határozott fellépésével, nagy harc árán mégis a karnagy győzött és az alapos, szakszerű és fegyelmezett munka eredményeként egy újabb aranykor köszöntött a vecsési énekkarra, sikert sikerre halmoztak és ismertté tették a Vecsési Dalkör nevét az országban. 1949-ben a karnagyot a rádióba hívták meg zenei rendezőnek. Onnan is ment nyugdíjba.  A későbbi Vecsési Vegyeskar rádiószerepléseinél is ő volt a zenei rendező.