Czövek Olivér

czovek oliver

Református lelkész

1931. március 27-n született Gyömrőn és 2009. január 25-én hunyt el Vecsésen.

Édesapja paraszti származású, demokratikus gondolkodású jogász volt, akit 1938-ban a ráckevei járás főszolgabírójának neveztek ki. Ezért 1945 után megjárta az Andrássy u. 60-t is. Hevesi főrabbi személyes közbenjárására szabadult ki, majd sokáig csak vidéken dolgozhatott segédmunkásként. A fia a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd a Református Teológia elvégzése után Dunapatajon, Kecskeméten, Soltvadkerten, Érsekcsanádon, Kiskunhalason volt segédlelkész.

1957-ben ösztöndíjasként egy évet Hollandiában töltött. Hazatérése után a budahegyvidéki gyülekezetbe, később a Kálvin térre helyezték segédlelkésznek. Innen került 1970-ben Vecsésre. 1964-ben házasságot kötött Mányai Klárával, aki hűséges társa és segítője volt. A vecsési Árpád utcai parókiát 10 gyermekük népesítette be. Van köztük lelkész, pedagógus, nyelvész, zenetanár, a fizika doktora, agrármérnök. Egyik gyermeke, Czövek István a vecsési zeneiskola igazgatójaként szolgálta városunkat, leánya Gardner Czövek Sára pedig a férjével a Wycliffe Bibliafordítók misszionáriusaként Romániában a roma kisebbség nyelvjárásaira fordítja a Szentírást.

Czövek Olivér lelkészsége alatt a rendőrségi beidézések ellenére a vecsési református gyülekezetben lelki növekedés volt. Azok közé tartozott, akik belső szabadságban éltek a külső, látszólagos szabadság éveiben is. Az egyházakat a templom falai közé szorító diktatúra éveiben is kiemelt figyelmet fordított a családok látogatására, a misszió erősítésére, a határon túli magyarokkal a lelki kapcsolatok erősítésére, az országos gyermekmisszió megszervezésére. Kezdeményezésre alakult meg a Vasárnapi Iskolai Szövetség, amelynek a gyermeklapját (Örömhír) Vecsésen szerkesztette. Évtizedeken át Vecsésen szervezte meg a gyermekmissziót irányító gyermekmunkások illegális felkészítését. Előfordult, hogy november 7-én, a korszak favorizált világi ünnepén a Délpesti Református Egyházmegyéből közel 200 fiatal részvételével ifjúsági konferenciát szervezett Vecsésen. A fiatalok azonban a megszálló szovjethatalom helyett Krisztus megváltó hatalmát dicsőítették. A gyülekezeti ház padlásán a gyülekezeti tagok összefogásával szállást alakított ki, ahol egymást váltották az elnyomatásban élő erdélyi, kárpátaljai, felvidéki egyházi személyek és csoportok. Az erdélyi Szék valamint a hollandiai Hattem református gyülekezete és a vecsési reformátusok között testvér-gyülekezeti kapcsolatokat épített ki.

Jól beszélte a német és a holland nyelvet, így a Hollandiából az erdélyi és kárpátaljai magyar gyülekezeteknek szánt segély-küldeményeket bátor vállalkozók segítségével vecsési kitérő után vitték tovább az elnyomatásban élő gyülekezetekhez. 1990-ben a Magyar Református Zsinat tanácsosának választották, és ő lett a Zsinati Iroda vezetője. Az egyház érdekeit szem előtt tartva tevékenyen részt vett a nagy átalakításokban, amelyek az egyházak számára is sok új lehetőségeket hoztak. Mandátuma lejártával a Református Tanácskozó Zsinat utazó titkáraként fáradhatatlanul járta a Kárpát-medence határon túli magyar gyülekezeteit, tárgyalt, pénzt szerzett, kapcsolatokat épített és ápolt. A pénz kezelésében családja eltartásának mindennapi gondjai ellenére is feddhetetlen maradt, nem gazdagodott meg. Bár sokat tett, nem dicsekedett azzal, mit köszönhet neki az egyház és a nemzet, mert jól tudta egyedül a könyörülő Isten segítségével ért el mindent. Nem élt vissza helyzetével, hatalmát nem használta önös célokra, a cím és a magas beosztás sem torzította el a személyiségét.

A gyermekek iránti szeretetének és missziói szervező képességének utolsó "hajtása" a Vecsési Református Óvoda, amelynek létrehozásában fontos szerepet vállalt. Munkásságát és Vecsésért kifejtett szolgálatait Vecsés Város Önkormányzata 2004-ben Pro Urbe díjjal ismerte el. Halála után az iránta érzett tiszteletből az óvoda felvette a Czövek Olivér Református Óvoda nevet, és Vecsés Város Önkormányzatával kötött közoktatási megállapodás keretében felekezetre való tekintet nélkül segíti a városunkban élő családok gyermekeinek óvodai ellátását.

(2220 Vecsés Mária u.) 1911. július 25-én született Budapesten és Vecsésen hunyt el 2001. szeptember 11-én. Híres pedagógus családból származott. Édesapja Kiss Márton tanító és édesanyja Csorba Ida tanítónő, aki Táncsics Mihály unokája volt. Gyermekkorától Vecsésen élt és ő is tanító lett. A Falusi Általános Iskolában öt évtizeden át tanított, és gyermekek ezreit nevelte tisztességre, becsületre, hazaszeretetre. Áldozatos munkáját Vecsés Nagyközség Önkormányzata 1994-ben Vecsés Díszpolgára cím adományozásával ismerte el.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!




Joomla Extensions powered by Joobi