Kecskeméten született 1895. március 29-én és 1960. április 9-én hunyt el.

Tanulmányait a Kertészeti Tanintézetben végezte 1916-ban, ahonnan egyenesen a frontra került. Az I. és II. o. ezüst és bronz Vitézségi érem, a Károly csapatkereszt és a Háborús emlékérem tulajdonosa, amiért vitézzé avatták. Főhadnagy volt. A háború után a Budapest SZKFV Községi Középfokú Kertészképző Intézetében és a Női Háztartási Gazdasági Szakiskolában tanított 30 évig.  A Magyar Királyi Kertészeti Akadémia rendes tanára lett. Országos hírű zöldségtermesztési szakember, kertészeti kutató és szakíró. A kertészet szinte valamennyi ágával foglalkozott, mégis a zöldségtermesztésben alkotta a legtöbbet. Ő szervezte meg a Kertészeti Tanintézetben a zöldségnövények laboratóriumi és szabadföldi vizsgálatát. Jelentős eredményeket ért el a nemesítésben. Kiterjedt szakirodalmi munkásságot folytatott. A konyhakerti termények okszerű termesztése c. könyve (Budapest, 1935) évekig tankönyv is volt és öt kiadást ért meg. A Csiperkegomba (Champignon Budapest, 1948.) c. könyve nagyon kapós volt a gombatermelők között. Ő rendezte a harmincas években, Kairóban a magyar mezőgazdasági kiállítást, amelyért magas egyiptomi kitüntetést kapott. Munkásságát és személyét méltatja a Magyar Gazdasági Lexikon (1982) és a Kecskemét jelesei című könyv (1968). Vecsésen a közigazgatásban 1955. március 26 – 1960. április 8 között mezőgazdászként dolgozott. Jelentős felvilágosító munkát végzett a vecsési gazdák között. Híresek voltak ezüst és aranykalászos gazdatanfolyamai. Két nagyszabású mezőgazdasági kiállítást rendezett Vecsésen, ahol rendkívül dekoratív módon a helyi gazdák által termelt árukat mutatta be.

Vitéz Csonti Szabó István kertészmérnök emlékére Budapest Lágymányosi út 17/b. sz. alatti házának falán 1995. március 29-én Molnár Imre vecsési polgármester vezetésével emléktáblát helyeztek el.